Szolgálat 33. (1977)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
hogy öntudatlan. Az olvasót még mindig a kezében szorongatta. Azonnal orvost és papot hoztak. Minden tünet agyvérzés mellett szólt, ennek megfelelő kezelést foganatosítottak, és megkapta a szentkenetet. Kb. 5 órakor csendesen elhunyt anélkül, hogy öntudatát visszanyerte volna. Papi ruhájában ravatalozták fel a betegek szállásának halotti kápolnájában. Május 11-én, kedden temették el a lourdes-i temetőben kb. 250 zarándok és mintegy 15 pap, valamint püspökünk részvételével. A paphoz méltó temetés végén a lelkész az Allelu- ja-himnuszt intonálta, amely mély benyomást gyakorolt a jelenlevőkre: éreztette velük a keresztény halál értelmét. LEVELEK A MISSZIÓBÓL — Nem sok ez a segítség. De a mindenüket elveszítetteknek a legkevesebb is lehet „életmentés“. És az Egyházon keresztül Krisztus segítő szeretetének jele. (Levél egy felajánlás mellé.) — Hálásan köszönöm a küldött segítséget. Nagyon megörültem neki, mert éppen előzőleg ürült ki teljesen a kasszám, és ilyen esetben minden segítség legalább kétszeresen számít. Mi itt dolgozunk, hogy a düledező keresztet újra felállítsuk. Eredmények és eredménytelenségek között hirdetjük az Igét, és közben múlnak az évek. Az új papok buzgók, meg akarják téríteni az egész világot, és még három falut hozzá. De az évek szerényebbé tesznek bennünket, és húsz év után Paraguayban nem tudnám megmondani, hogy értem-e el valami eredményt. Ugyan teljesítettem a parancsot; eritis mihi testes usque ad ultimum terrae, de mégis milyen kevés az, amit mi tehetünk. De azért én nem szűnök meg minden nap hálát adni annak, aki engem kiválasztott az a- postoli munkára, hogy ez a hivatás lehetett osztályrészem. Szép dolog az, ha nagyszerű templomaink vannak, fényes istentisztelettel. De meg vagyunk elégedve azzal is, ha kicsi deszkaházikó a kápolna. Mi köszönetét mondunk a segítségért, amit Európából kapunk, erre nagyon szükségünk van, hogy legyenek járműveink, iskoláink, hitoktatóink. De a legnagyobb kincs számunkra, ha vannak emberek, akik értünk, munkánkért, ut sermo Dei currat, imádkoznak. Mert az anyagi segítséggel nem térítünk meg senkit, hanem az Isten kegyelmével, amit imával, áldozattal esdenek le nekünk. így köszönöm a segítséget és az áldozatot, de sokkal inkább a jó szándékot és az imádságot. — A legutóbbi adományból egy Kis Jézus-szobrot vettem a karácsonyi betlehem számára. Nagyon köszönöm. Itt nálunk a karácsony más, mint odahaza! Idegen csillagok alatt, a trópusi melegben más énekeket énekelnek az emberek: „A kókusz virágának karácsonya, Paraguay karácsonya. Ezzel díszítik a jászolt, és kész a kis Jézus ágya.“ De azért megvan a magyar „Krisztus Jézus született, örvendezzünk“-nek a fordítása is. És ha a vágyak el is hívnak bennünket hazafelé karácsony napján, nincs idő sokat gondolkodni, mert ezen a napon különösen vár ránk a munka. Szentestére már páran jelentkeztek, hogy házasságot akarnak kötni, és valószínűleg úgy 20 keresztelésünk is lesz. Gyónás egész nap, és különböző kápolnákban fogom a mise alatt felolvasni: Béke a jóakaratú embereknek. Az itteni népek a fejlődés útján még az ádventban vannak. Várják a Messiást, akik nekik a boldogságot hozza. De sok hamis Messiás hamis prófétái is prédikálnak: a pénz, hatalom, haladás, élvezet, jólét mindenfelé megtalálja prófétáit, és az emberek sehol sem oly hiszékenyek, mint a fejlődő államokban. Ahogy már Izaiás panaszkodott: Quis credidit auditui nostro, ugyanaz a mi panaszunk is itt. Kevesen vannak, akik belátják: Kihez menjünk, nálad vannak az örök élet igéi! De mi misszionáriusok segítünk és dolgozunk a népek ádventjén, és ha nem is tesszük magunkévá a felszabadítás 79
