Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Németh József: Per crucem - ad lucem
TANULMÁNYOK Németh József PER CRUCEM — AD LUCEM Lukács evangélista egyik szép gesztusa, hogy nem szól arról a rideg elutasításról, amelyben Péter részesült, mikor le akarta beszélni az Emberfiát, hogy fölmenjen Jeruzsálembe, ott szenvedjen, meghaljon és föltámadjon: „Takarodj előlem! Csapdába ejtő akadály vagy az utamon, mert nem azon (az úton) töröd a fejed, ami az Istené, hnem ami az embereké“ Mt 16,25; Mk 8,33. Mégis Lukács fejezi ki legérthetőbben Jézus gondolatát. Milyen tudat van Jézus korholása mögött? Hogy életének minden öröme és keserűsége, szenvedése és csalódása, sikertelensége és gyötrelmes halála éppúgy Isten végzései szerint történik, mint feltámadása. Minden úgy pereg és záródik le életében, ahogy Isten prófétái által előre megmondta. Jézus élete Lukács szerint egy előre megszabott és meghatározott „út", amely a szenvedésen keresztül egyenesen a feltámadásba visz, mint a római birodalom minden útja Rómába vezet. Jézus nem hagyhatja el ezt az utat, mint ahogy az autós sem térhet le tetszése szerint egy modern autópálya úttestéről. Ezt fejezi ki a „kell“ szó alkalmazásával. Első jeruzsálemi útjának kalandos befejezése alkalmával szülei hallották tőle, hogy neki „azokban kell lennie“, értsd: azokon az utakon kell lennie, amelyek Atyjától származnak Lk 2,50. Ha szülei ezen az úton keresték volna, azonnal megtalálták volna. Tanítása és élete nem más Lukács evangéliumában, mint egy következetesen Jeruzsálembe vezető útról adott útijelentés, útihír. Vö. Lk 9,51-tői. S amikor életútja a részletesen megírt keresztút után a feltámadásban célhoz ér, a Jeruzsálemből Emmauszba vezető úton gondoskodik arról, hogy tanítványai is megértsék az ő útját. „Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kell e tt elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?“ Lk 24,25. S a hatás? A két szökevény megint útra kel, de ezúttal a helyes irányban: a Jeruzsálembe vezető úton mennek, tehát Jézus útján, kitörő örömmel. — Előfutárának, Keresztelő Jánosnak az volt a feladata, hogy az ő „útját" készítse elő és „lépteinket a békesség útjára vezesse“ Lk 1,76-79. Megtestesülése után azonnal arra ösztönzi édesanyját, hogy útra keljen Erzsébethez Lk 1,39. Követői, hívei, az első keresztények Lukács szerint azok, akik az ő útját járják: Csel 9,2 (tanítás = út); 22,4; 24,14.22, vagy az ő útját hirdetik: Csel 16,17; 18,25.26. Milyen út az, amely a szenvedésen, a pusztuláson, a halálon át vezet? Milyen üdvözítő az, aki nem ismer más utat? Tanítványai nem vehették volna 5
