Szolgálat 33. (1977)
Az egyház szava - A hittani kongregáció nyilatkozata a nők pappá szenteléséről
életetekért, a tanulmányokért, példájukért stb., fokozzátok a vonzalmat, a szíves emlékezést. De nézzetek előre mindig, arra, ami egyedül fontos: az Evangélium szolgálatára, az Egyház szolgálatára, Krisztus szolgálatára. Lélekben megölelünk benneteket, kedves misszionáriusok, és ez az ölelés magába foglalja összes rendtársaitokat. Most így adjuk rátok apostoli áldásunkat. A HITTANI KONGREGÁCIÓ NYILATKOZATA A NŐK PAPPÁ SZENTELÉSÉRŐL 1976.okt.15-én, Nagy Szent Teréz ünnepén kelt ez a 16 könyvoldalra terjedő állásfoglalás, és jan. 26'-án hozták nyilvánosságra. A kérdést egyrészt a nők fokozódó szerepe tette időszerűvé a társadalom és az Egyház életében, másrészt egyes keresztény közösségek (pl. anglikánok, protestánsok) eltérő gyakorlata. A nyilatkozat magva az, hogy az Egyház „Ura példájához való hűségből nem tartja jogosultnak magát, hogy nőket papszentelésre bocsásson.“ „Az Egyház sohasem volt azon a véleményen, hogy nők érvényesen vehetnék fel a pap- vagy püspökszentelést. Az első századokban némelyik eretnek szekta, mindenekelőtt a gnosztikusok azt akarták, hogy a papi hivatalt nők is gyakorolhassák. Az egyházatyák azonban azonnal rámutattak erre az újdonságra, és korholták őket emiatt, mivel ezt az Egyház számára elfogadhatatlannak tekintették ... Ezen kívül főleg az antióchiai és egyiptomi hagyomány egyházjogi munkái említik mint fő okot, hogy az Egyház, amikor csak férfiakat szentel s csak őket hívja meg a tulajdonképpeni papi szolgálatra, a papságnak ahhoz az eredeti példaképéhez akar hű maradni, amit Jézus Krisztus akart, és az apostolok lelkiismeretesen megőriztek.“ „Az Egyház hagyománya a századok folyamán annyira biztos volt ezen a ponton, hogy a tanítóhivatalnak soha nem kellett közbelépnie egy olyan alapelv megerősítésére, amit senki sem támadott, vagy olyan törvény védelmére, amit nem vontak kétségbe ... Ugyanezt a hagyományt őrizték meg a keleti egyházak is. Egyöntetűségük annál figyelemre méltóbb, mivel az ő egyházi rendelkezéseik sok egyéb kérdésben jelentős különbségeket engednek meg. Ezek az egyházak ma is visszautasítják, hogy azokhoz a törekvésekhez csatlakozzanak, amelyekkel a nőknek a papszenteléshez vezető utat akarják megnyitni." „Jézus Krisztus egy nőt sem hívott meg a tizenkettő közé. S amikor így cselekedett, nem azért tette ezt, hogy kora szokásaihoz alkalmazkodjék. Nőkkel szembeni magatartása ugyanis sajátos módon különbözik környezetétől, s evvel szemben szándékos és merész törést képvisel.“ Félreérthetetlenül hirdette férfi és nő egyenjogúságát, s nemcsak szóba állt nőkícel, hanem állandó kíséretében is voltak (Lk 8,2-3), s őket tette meg feltámadása első tanúinak 56
