Szolgálat 33. (1977)

A kereszt titka

hogy Isten „elsősorban nem mindenható, hanem szeretet, aki suttogva közeledik, hív és vonz, nem pedig kényszerít vagy eltipor — mivel lényege a szeretet“ (Suenens). Itt tűnik ki, hogy a szeretetnek nincs „logikája“, mivel végső mércéje meghaladja az embert. Hisz már földi formáit is sokszor csak megélni, nem pedig méricskélni lehet, mint a gyermekéért magát feláldozó anyát vagy a fiáért aggódó szigorú apai kezet. S ha már ezekből is új élet támad, mennyivel inkább Jézus háláiig hű szerető önfeláldozásából. Az eget és a földet összekötő Fa diadalmas úttá válik, mert Krisztus jár rajta, Lelkét adva értünk, hogy mi is készek legyünk, amikor eljön a mi óránk, testvéreinkért Vele mondani az Atyának: „Legyen meg a Te akaratod.“

Amint Németh József tanulmánya mutatja, a kereszténynek végig kell mennie ezen a göröngyös úton. „Jézust csak az ő útján menve lehet megismerni.“ Hogyan is lehetnénk társa megdicsőülésében, ha nem követjük ott, ahol emberségünk részese lett? Próbáljunk erőt meríteni az írásokból. Isten kegyelméből számunkra is feltárulhat a szenvedés igazi, bibliai értelme. Ehhez nyújt támaszt Szabó László bejrúti szentírás- professzor cikke.

Krisztus nemcsak vállalta értünk az emberi sors keserű poharát, a szenvedést. Enyhítette is, amikor gyógyította a betegeket, kiűzte a démonokat, feltámasztotta a halottakat. Küzdött a bűn ellen s mindaz ellen, ami belőle fakad. Megérezték ezt tanítványai kezdettől fogva. Ma azonban ez a tudat „a szenvedés okával szembeforduló küzdelem felé viszi“ a fiatalokat. A régi magyar imádságokat és énekeket elemezve Alszeghy Zoltán cikke azokra a szempontokra mutat rá, amelyeket a mai ember jobban hangsúlyoz a szenvedésnél, mint előző századok hivöi. Az Egyház is ezért akarja minél előbb bekapcsolni Krisztus gyógyító és erősítő hatáskörébe azokat, akik a betegség vagy öregség súlyával küzdenek. A betegek szentségének ilyen értelmű értékelését állítja elénk Hevenesi János írása.

Hogy milyen termékenyítő, megszentelő lehet szülők és testvérek számára egy látszólag értelmetlen élet, megrendítően ecseteli Georges Hourdin francia publicista mongoloid lánya sorsában. Huzsvár László pedig egy látszólag jelentéktelen, sőt fogyatékosságokkal teli, de ezreket éltető munkás, boldog életet fed fel előttünk a tavaly boldoggá avatott Leopold atya személyében.

Adja Isten kegyelme, hogy ezeknek a tanulmányoknak elmélkedése révén Krisztussal a szenvedés számunkra is keresztté, a megváltás és szeretetsugárzás búzaszemévé válhassék.

4