Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Huzsvár László: Törpe testben óriás
1) Kénytelenek vagyunk elmélkedni, bensőségesen imádkozni, hogy a beteg vagy éppen haldokló mellett már végképp elkerülhessünk minden „szövegelést“. Éppen ennél a szentségnél elengedhetetlen, hogy szívből fakadjon, álpátosz nélkül hangozzék minden egyes bátorító, hitet és bánatot közlő, esetleg igazán sorsdöntő szavunk. 2) Valódi „celebráció“-vá kell tenni a szentkenet kiszolgáltatását! Vagyis kultusszá, listentiszteletté, ünnepi eseménnyé, ünnepléssé, — ahogyan a liturgiát most szívesen emlegetik. Igazán emelkedett lélekkel végezzük, és nagy figyelemmel! Ha már a századiknál tartunk is, a százegyedik, mostani betegnek és környezetének lelkiállapota akkor is tilt minden rutinmunkát, és sürgeti az átélt liturgikus ünneplést. így viszont minden betegellátásunk igazi papi ténykedés iesz, és éppen úgy része saját imaéletünknek, lelkiéletünknek, mint ahogyan a szentmisét ennek szoktuk számítani. 3) Ha a zsinat szellemében megújhodott szertartásrendnek megfelelünk, rájövünk arra, hogy még mennyi alkalmunk és lehetőségünk van a közvetlen lelkipásztori ráhatásra, minden korú és bármilyen réteghez tartozó híveinknél. Szívesebben meggondoljuk majd, hogyan osszuk be drága időnket! 4) A betegek karitatív szolgálatára megnyerve a jobb lelkeket, terjesztjük híveink körében az apostoli szellemet. Ezzel pedig dolgos segítőtársakat nevelünk magunknak és az Úristennek. 5) A betegek, öregek nemcsak kegyelmileg vannak segítségünkre. Puszta létükkel is, amennyiben alkalmat adnak arra, hogy minden jóakaratú ember, még az egyházon kívül állók megbecsülését is kivívjuk kiszolgálásukkal. És az emberek nem szokták gyanúsítgatni azt a papot, akiről tudják, hogy melegen érző emberszívét a nyomorúságos betegeknél, nem sokba vett öregeknél hagyta. És végül, amikor majd bekerülünk a mennyei liturgikus közösségbe, a véglegessé alakult egységbe Istennél, külön is nagy örömmel érezhetjük majd, hogy egy nagy emberi probléma megoldásában: az életerő végső megfogyatkozásától szenvedő embertömegek megsegítésében tevékeny részt vettünk, és velük közösséget vállaltunk. Jó lesz éreznünk, hogy méltó papjai lehettünk az egyháznak, amely a bűnnel, bajjal, halállal szétzilált világban egyesítő erő: az emberi egység egyetemes szentsége. Huzsvár László TÖRPE TESTBEN ÓRIÁS Leopold Bogdan Mandic atya boldoggá avatásának margójára Szűkebb körökben nem szégyelljük kimondani: Ments meg minket, Uram, a szent emberektől! Ilyenkor a „szent" szót idézőjelbe illenék tennünk, de 45
