Szolgálat 33. (1977)

Tanulmányok - Georges Hourdin: Ezek a fogyatékosnak mondott fiatal leányok

igen jól lehet nevelni, és be lehet őket illeszteni a társadalomba. Marie-Anne-t hamarabb fölvették, mint ahogy szokták, mivel előzőleg már többször találkoztunk, és hirtelen akadt egy üres hely.

Nagy fájdalommal szakadtunk el Marie-Anne-tól, bár ez az elszakadás nem volt teljes és végleges. Azt kérdeztük magunktól, vajon nem a felelősség elől akartunk-e megfutni? Aztán azt sem tudtuk, ő maga nem szenved-e túlságosan az elválás miatt.

Marie-Anne a „La Glanée" intézetben először nagyon akaratos lett. Több héten keresztül elutasította az iskolát, ráütött nevelőire. Elutasító magatartásának az a nap vetett véget, amikor az 'igazgatónő megragadta csuklójánál fogva, fölemelte a földről, megpöndörítette, hogy bizonyítsa: ő az erősebb. Ettől kezdve minden rendben ment. Néhány év elteltével a beilleszkedés kész tény volt. Nemcsak ő, hanem a körülötte élő fiatal leányok is integrálódtak; Marie-Anne ui. két vagy három évvel a csoport megalakulása után került oda. Mindezek során mi is részt vettünk egy kísérletben.

Ottlétének utolsó évében — tehát a csoport alapítása után 8-10 évvel — az volt az érzésem, hogy a „La Glanée“ intézet fiatal leányai nagy haladást tettek. Az alkalmazott módszerek bebizonyították hatékonyságukat.

A vasárnapokat és a szünidőt Marie-Anne velünk töltötte. Amikor végképp hazakerült, nem lehetett ráismerni. Beilleszkedett a társadalomba, szolgálat- kész volt, egész sor háztartási munkát el tudott végezni. Megtanulta az olvasás elemeit, de nem olvasott. 18 éves volt. Az audiovizuális eszközök szakembereinek örömére mondom: a hanglemezkatalógusok és a tévéműsor tanulmányozásának vágya segítette át ezen a küszöbön.

Amikor nevelői első ízben jöttek el meglátogatni, hogy közösen határozzuk meg életprogramját, Marie-Anne úgy fésülte haját, mint nyolc évvel azelőtt, térdzoknit húzott, és leült a szalon közepére. El akarta törölni a „La Glanée“ ben töltött nyolc esztendő emlékét. Mi ügyet sem vetettünk rá. Amikor nevelői beléptek a szalonba, azonnal megértették a dolgot; igen határozottan léptek fel, s most még egyszer minden rendbe jött.

Ettől az időtől kezdve feleségem folytatta a nevelését, aki maga is meghallgatott egy helyes-beszéd-kurzust. Marie-Anne elsajátította az írás és az olvasás elemeit. Feleségem bámulatra méltó kitartással és nagylelkűséggel fogta őt munkára minden nap. De az igazi hajtóerő, ismétlem, a televízió varázslatos, képekben beszélő világa iránti vonzalom maradt. Még ma is, hét további év elteltével, a televízió által és a televízióból él. Magától értetődő, hogy számára a kis képernyő jelenti a szabadegyetemet, a könyvtárt; ennek a kis varázsdoboznak köszönheti, hogy behatolt a kabaréénekesek, a folytatásos regények egyszerű világába.

Szemmel látható volt a fejlődés akkor, amikor a kabaréműsorokről áttért a folytatásos tévéfilmekre. A kabaréműsorok kiáltozásai, énekei nem jelentenek valami magas szintű értelmi tevékenységet. A folytatásos film viszont, bár35