Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Georges Hourdin: Ezek a fogyatékosnak mondott fiatal leányok
vittük el Marie-Anne-t, amivel egy közepes-gyengeeiméjű központba az ember beléphet, súlyos állapota miatt elutasította fölvételét, és utána ezt mondta: „Már többet tudnak a mongoloid betegségről, mint én. Ha fölfedeznek valamit, mondják meg nekem.“ Hogy finoman fejezzem ki magam: egy kissé kétségbeestem, és közben a gyermek nőtt. — Többi gyermeke elfogadta őt? Jó kérdést tett fel. A közvélemény általában csak a szülőkre gondol. Igaz, hogy számukra ez állandó kereszt. Ismerek olyan anyákat, akik nem tudták elviselni gyermeküket, és olyan apákat, akik otthagyták a családi otthont... — Mivel személyes felelősséget éreztek? Nem, hanem mert nehéz elviselni. A liége-i ügyben, amikor az anya a kezelőorvos segítéségvel megölte torz gyermekét, a rennes-i ügyben, amikor egy professzor előzőleg elkábított idióta fiát agyonlőtte, az ügyvédek azzal védték a vádlottakat, hogy meg akarták akadályozni gyermekük szenvedését. Én ebben nem hiszek. Az élet szeretete annyira gazdag, annyira mélyen horgonyzik minden lény szívében, hogy a legügyefogyottabb gyermekek is, a mozgásképtelenek, a süketnémák, a fejlődésben nagyon elmaradottak is visz- szamosolyognak arra, aki rájuk mosolyog, és örömmel fogadják a napfényt. Amikor megöljük őket, ezt csak azért tesszük, hogy megszabaduljunk tőlük és a mindennapi tehertől, amely addig nehezedik ránk, amíg nem azonosulunk velük és azzal az életforrással, amely mégis bennük van ... Létezésük igen nagy hatást gyakorol testvéreikre is. Kár, hogy erről soha nem esik szó. Az ártatlan lényre szakadt balsors („malheur innocent“) légkörében felnövő normális gyermekeken, főleg abban a korban, amikor még nem alkothatnak maguknak teljes képet az életről, nagyon rajta hagyja nyomát ez a kapcsolat, annál is inkább, mert nem tudnak hogyan szabadulni a fel nem dolgozott tehertől. Aranyosak, látják szüleik fájdalmát, s mivel nem akarják azt még súlyosbítani, megtartják maguknak szenvedéseiket és gondolataikat. A testvérek magatartása igen különböző lehet. Egyesek nem képesek folyton a szemük előtt látni az embernek ezt a lefokozott példányát. Vannak olyanok is. akik főleg a maguk jövőjére gondolnak, az öröklődésre és arra a nehézségre, amely esetleg rájuk vár, mivel egy ilyen nővérük van, és mivel mindez érinti a család látszólagos épségét is. Aztán vannak olyanok, akik fellázadnak az élet ellen, és olyanok is, akik igen hamar átalakulnak szerető testvérré. Mindez durva és erőszakos megnyilvánulásokhoz vezethet egy kis emberi csoporton belül. Feleségem, gyermekeim és jómagam nehéz, de elviselhető megpróbáltatást ismertünk meg. Ezt már mondtam. Nem súlyosbítottuk a gyermek helyzetét. Megpróbálkoztunk az otthoni nevelés néhány módjával... Az eredmény szerény volt. Mégis akadt egynéhány olyan nyári nap, amikor Marie-Anne arcán — aki egyébként már majdnem normálisan járkált közöttünk — a fény 32
