Szolgálat 33. (1977)

Tanulmányok - Georges Hourdin: Ezek a fogyatékosnak mondott fiatal leányok

arra tesz hajlamossá, hogy elgondolkodjam szabadságunk határain és igazi természetén. Mindnyájunkat ez a genetikai kód programoz be. Ha ebben a kódban valami átalakul, akkor ez nemcsak egyszerűen fizikai épségünkre van hatással, hanem érzelmi magatartásunkra is, sőt azt gondolom: egész személyiségünkre.

Azóta már ismerjük a mongoloid betegség okát, de semmit sem tudunk tenni gyógyításáért. Ha a terhesség alatt fedezik fel, a törvény kétségtelenül megengedi a gyógyászati abortusz végrehajtását. Itt viszont egy másik problémával találkozunk, amely nehézségeket és szenvedélyes torzulásokat hord magában.

Egyszerűen csak ennyit mondhatok: ha tíz év alatt sokat szenvedtem is a kislány miatt, jelenléte, neveltetése még jobban megerősítette egységünket feleségemmel. És most Marie-Anne lett magányomnak és öregségemnek ösz- szehasonlíthatatlanul drága társa. Nehéz tehát azt mondani, hogy egy megfogant lényt meg kell ölni, mivel nem normális. Ez az egyik legkomolyabb kérdés, amellyel a közvéleménynek szembe kell néznie: milyen jogunk van a cselekvésre a genetikai kód és a molekuláris biológia jelzéseiből kiindulva, és anyagba gyökerezett mivoltunk új szemlélete alapján? Nincs e kérdésekre kész válaszom.

Több évig nem tudtuk, mi lesz kislányunkból. Fog-e járni? Fog-e beszélői? Jól emlékszem arra a kicsire, akit hiába próbáltam megtanítani arra, hogy a fehér papírra a ceruzával utánam rajzoljon egy négyzetet, és aki este az előszobában várt rám: szájából kilógó nyelvvel, nyáladzva. Innen kellett elindulni.

Egyik szakembertől mentünk a másikig. Nagy barátsággal hallgatott meg mindegyik, aztán a gyermek legaprólékosabb vizsgálata után azt mondták, hogy semmit sem tudnak tenni ... Még ma is tehetetlenek.

Jean Bemard professzor — aki, mielőtt egészen a vértannak szentelte volna magát, gyermekorvosként is működött — szerette volna látni Marie-Anne-t. A rá jellemző szigorral ezt mondta: „A mongoloid betegség átlagtípusáról van szó. Adhatnak neki valamelyes nevelést, ha tudnak, és ha találnak valakit, aki segít.“ És hozzátette azt, amit a többiek is mondtak: „Tehetetlenek vagyunk. De nem akarom elvenni a bátorságukat, hogy megkíséreljék a lehetetlent, ha netán találkoznának valakivel, aki azt hiszi, hogy jobban tudja, mint én.“ A szerénység egyike a tudós legszembetűnőbb erényeinek.

Elmentem egy bordeaux-i orvoshoz, aki csodákat akart művelni azzal, hogy a betegbe egy embrió új sejtjeit ülteti át. Néhány percnyi beszélgetés után megállapíthattam, hogy főképp egy sebészi beavatkozás magas honoráriuma érdekli.

Hogy valaki megértse az abnormális gyermekek szüleinek kétségbeesését, el kell képzelnie csalódásukat, magányukat, és végül hiábavaló keresésüket a csodacsinálók felkutatására. Egy orléans-i orvos, akihez azzal a reménnyel

31