Szolgálat 33. (1977)

Tanulmányok - Georges Hourdin: Ezek a fogyatékosnak mondott fiatal leányok

megértéséhez a következőket kell tudnunk: Középiskolái befejezése után a fiatalemberen egy szerencsétlen esés következtében epilepszia tört ki, megakadályozta tanulmányai folytatásában, egyben teljes lelki válságba és sötétségbe is sodorta. T(z év elteltével sikerült meggyógyulnia. Közben ismét megtalálja a hitet. 1931-ben megházasodott. 1943-ban legidősebb leányuk bombatámadás áldozata lett. 1972-ben halt meg felesége.

Feleségem, mióta elvesztette elsőszülött leányát, szeretett volna egy másik kislányt. Született egy fiunk, de feleségem nem tágított. Nevetve hozta világra kislányát — egy mongoloid leányt. Ismét Isten felfoghatatlan szabadságával találkoztam. Egy bizonyos idő elteltével beléptünk egy a normális világegyetemtől eltérő világba. Létezik a pénzben szegények és a munkások világa. És ugyanígy létezik a fizikai fogyatékosok meg az értelmi fogyatékosok világ- egyeteme. Feleségem és én is ide hatoltunk be lassan-lassan, először igen fájdalmasan, sőt igen nehezen. Aztán fölfedeztük gazdagságát és a benne élők szolidaritását.

Egy évig nem is tudtuk, miről van szó. A gyermeken nem nagyon látszott, és mi oly bizakodók voltunk. Már volt hét szép egészséges gyermekünk. Miért gondoltunk volna arra, hogy Marie-Anne nem olyan, mint a többi? Háziorvosunk nem mondott semmit... Hagyta, hogy mi magunk jöjjünk rá. Ezen hosszú ideig csodálkoztam. Most már látom, hogy igaza volt, hiszen az első néhány hónapban semmit sem lehet tenni. Lehetőséget adott nekünk arra, hogy néhány hónappal elodázzuk a balszerencse tudatosítását. Barátaink sokkal világosabban láttak, mint mi. Ezt mondogatták egymás között: „Ezek az Hourdinék nem veszik észre, hogy ez a gyerek nem normális.“ Feleségemet hirtelen aggodalmak lepték meg; tapasztalatai birtokában kénytelen volt megállapítani, hogy Marie-Anne, a legkisebb, nem úgy mozog, mint többi gyermekünk ebben a korban. De aztán derűlátása újból megvigasztalta ...

Egy év elteltével orvosunk, a haladó eljárások híve, félrevont, és ezt mondta: „Tudja, Marie-Anne nem normális.“ Nem értettük meg teljesen. Egy szaknevelő, Plaquevent abbé világosított fel, amikor beszéltem neki a kislányról: „Mongoloid lehet..." S szinte a jövőbe látva, mint máskor is, hozzátette: „Kemény és csodálatos világba fognak behatolni. Megismerik a fogyatékos gyermekek százezreivel való szolidaritást. Ez többet fog érni maguknak, mint egy .elviselhető' megpróbáltatás.“ Igaza volt, — de itt is, akárcsak a normális emberek világában, nagyon meg kellett szenvedni azért, hogy eljussunk a célhoz.

Nem tudtam, mi a mongoloid betegség. Minden kezem ügyébe kerülő könyvet és tanulmányt elolvastam. Elég kevés volt. Abban az időben nem tudták, mi az oka ennek a rendellenességnek. Néhány évvel később Turpin és Lejeune kutatásai lehetővé tették annak felismerését, hogy kromoszóma- elváltozásról van szó: a triszómia 21-ről. A mongoloid gyermekekben eggyel több a kromoszóma, mint a normális gyermekben; ez a különbség erősen csökkenti intelligenciájukat, érzelmessé és nevetgélővé teszi őket. Mindez

30