Szolgálat 33. (1977)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: A kereszt és a mai ember

Ha nem vettem volna szalagra, magam is alig hinném, milyen hatású lehet a Szenvedés fölelevenítése ..

Nekünk katolikusoknak minden okunk megvan arra, hogy tiszteletteljes megértéssel figyeljük, hogyan találja meg a békéjét sok őszintén hivő ember abban a tudatban, hogy megpróbáltatása a Krisztus kínszenvedésének a mása, Krisztus kínszenvedésében való részvétel; hiszen ehhez a meggondoláshoz hasonló élmények egyházunk lelkiségének a történetében gyakran találtak kifejezést és méltatást. Az Isten igéjéből kiindulva meg is magyarázhatjuk magunknak, hogy ha az Atya ezt a sort mérte Fiára, aki méltó volt a szeretetre, akkor rejtelmes módon számunkra is értéke van ennek az útnak, a Megváltó érzületében részt véve erőt és üdvösséges következményeket találunk rajta.

Mégis, mi mai katolikusok örvendező meglepetéssel figyelünk fel arra, hogy környezetünkben más visszhangja is támad Krisztus keresztjének. Igen sokan a mi Urunk szenvedése felidézésének során nem a maguk szenvedésével, hanem embertársuk szenvedésével azonosítják a keresztet. Ez a reakció rendesen nem a legidősebb korosztályhoz tartozókban merül fel, hanem inkább azokban, akik az utolsó háború szenvedései között vagy azután nőttek fel, és hozzászoktak a gondolathoz, hogy ha nincs is hatalmunkban az embereket megszabadítani a fájdalomtól, mégis sokat lehet tenni, hogy elviselhetőbb legyen az életük. A fiatalabb emberekben a mindent előre vivő fejlődés tudata világképük szerves része, és a másokért való aktív felelősség tapasztalati evidencián alapuló spontán meggyőződés. Ezekben a hívőkben éppúgy felgerjed a kereszt érzésbeli elutasítása, mint a régebbi, a részvétet és az önszánalmat sugalló passióelmélkedés tanítványaiban. De mikor a más ember keresztjén szomorodik el valaki, élményének dinamizmusa nem a meddő szomorúságba, hanem a szenvedés okával szembeforduló küzdelem felé viszi őt. Aki az éhezőben, a szomjazóban, a ruhátlanban, a betegben, a szomor- kodóban, az elnyomottban látja a szenvedő Krisztus jelenlétét, a kegyelem lélektanának követelménye szerint igyekszik segíteni rajta.

Ez a keresztszemlélet, mint minden igazán keresztény élmény, egyszerre régi is meg új is.

Régi, mert a Szentírás a nyomorultban az Úr Jézust látó és rajta ezért segíteni akaró tevékeny szeretetben a Krisztusból való élet középpontját, az örök élet zálogát és zsengéjét jelölte meg. Régi, mert a szentek, a keresztény élet szemléltetve tanító mesterei, lankadatlanul sürgették, hogy a szenvedőben a szenvedő Krisztust lássuk és szolgáljuk. Ennek a magatartásnak szemlélődő oldala nyilatkozik meg pl. Szent Erzsébet legendájának egy kis epizódjában, mikor a szent az ágyába fektetett bélpoklos koldus arcán a Szent Ábrázat vonásait látja átragyogni. A magatartás tetté válását segítette pl. Lellisi Szent Kamill tanítása-példája, aki a szegénykórházban senyvedő betegeket urainak tekintette, és úgy szolgálta.

De akármilyen bőven bizonyítható a keresztény múlt forrásaiból, hogy a keresztre feszített Jézusnak és a szenvedő embertársnak azonosítása ősi

27