Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: A kereszt és a mai ember
keresztény magatartás, mégis új a mód, ahogy sok keresztény ma ebben az élményben találja meg lelki életének szervesen egyesítő és éltető középpontját. Gondoljunk pl. Teréz anyára, akiiben a mai katolikus közvélemény nagy része a keresztény élet napjainkhoz illő ideálját látja. Teréz anya stílusa kétségtelenül különbözik Szent Erzsébet vagy Leilisi Szent Kamill felebaráti szeretetének a stílusától. Ez a különbözőség visszhangra talál az egyházi tanítótevékenység nem egy újabb megnyilatkozásában (pl. a „Populorum pro- gressio" körlevélben); ennek a különbözőségnek (néha talán eltúlzott és torzított) megfogalmazása alkotja a tömegvonzó újságot a hittudomány nem egy mai ágában (pl. a „felszabadítás teológiájában“). A múltban nem hibáztattuk, ha egy keresztény ember felebarátja szolgálatát „eszköznek" tartotta, hogy annak árán elérje az üdvösséget, a tökéletességet. A kereszten függő felebarátot megszabadítani akaró lelkiség kevésbé tökéletesnek érzi, ha valaki a maga javát keresi embertársa szolgálatában, és inkább azt szeretné, hogy testvérünk javát önmagában véve kívánjuk, önmaga miatt szolgáljuk. Azért ez az új keresztszemlélet a „tiszta szándék“ sürgetése mellett és azon túl nagyobb fontosságot tulajdonít annak is, hogy szeretetszolgálatunk ésszerű, hasznos, eredményes legyen. A múltban nem egy hivő erősen hangsúlyozta azt, hogy az igazi szeretet az ember igazi végső javát, az egyetlen szükséges értéket, az örök üdvösséget akarja a felebarát számára biztosítani. Talán előfordult az is, hogy valaki szinte csak azért törődött felebarátja testi javával, hogy a lelkét üdvözíthesse. Ma inkább az látszik fontosnak, hogy embertestvérünk életét egész szerves egészében fejlesszük, tegyük emberibbé. „Emberibb" az élete annak, aki az emberré lett Ige szívével tudja atyjának mondani az Istent. De az is az emberi fejlődéshez tartozik, hogy testvérünk szellemi és testi képességei kibontakozzanak; az is, hogy rendelkezésére álljanak azok a javak, amelyek nélkül csak csoda révén tudna fejlődni: az önművelődésre való lehetőség, az igazságos társadalmi rend, a technikai fejlődés, a biztonság és a béke, bizonyos anyagi jólét. Az emberibb életnek ezeket a tényezőit természetesen nem szabad egy szintre hozni, értékük különböző, de kölcsönösen függnek egymástól, az egyik nehezen valósulhat meg a másik nélkül. Lehet, hogy a fejlődés egyik-másik mellékterméke akadályozza az emberi személyt abban, hogy a haladás fővonalán tovább növekedjék: a gazdagnak nehéz dolog bejutni a mennyek országába. De embertársunk dolga, hogy lemondjon arról, ami káros neki; ránk az a feladat vár, hogy ellássuk mindazzal, ami a Teremtő szándéka szerint az istenfiúság nagy méltóságához illik, annak kijár. „Belépek Krisztus nyomába ...“ „Ha jót tesztek, és mégis türelmesen szenvedtek, az kedves az Isten előtt. Mert arra vagytok hivatva, hiszen Krisztus is értünk szenvedett, példát 28
