Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: A kereszt és a mai ember
Krisztus odaadó kereszthordozását, agóniája, vagyis szorongással teli küzdelme a világ végéig tart. Az új világ születésének leírására Jézus bibliai hasonlatot alkalmazva a vajúdó asszonyról beszél, aki elviselte a szorongás óráját, és így hozott új embert a világra (Jn 16,21). A Biblia és az Evangélium e mélyértelmű képes beszédmódja sokszor idegenszerű lehet a szenvedő embernek. Az emmauszi tanítványok is oly kevéssé értették meg az írások tanítását, hogy reményük hamar rombadőlt. Csak egy személyes élmény, a feltámadt Krisztussal való találkozás változtathatja a szorongást örömmé. „Vajon nem ezeket kellett-e elszenvednie a Messiásnak, és így bemennie dicsőségébe?“ (Lk 24,26). Ha pedig a Mesternek meg kellett élnie a szenvedést és a megpróbáltatást, a tanítványnak is ugyanezt az utat kell követnie. A közösen vállalt szenvedés által Isten és ember egységbe forr, az emberek pedig új közösségtudatban találhatnak egymásra. Alszeghy Zoltán: A KERESZT ÉS A MAI EMBER Vallási gondolkozásunk olyan szakaszba jutott, mint a folyó, mikor akadályt talál maga előtt. Sok kis ágra bomolva keresi új medrét. Bennünket úgy megoszt a tapogató útkeresés, hogy alig értjük egymást. Ha egy igaz hitünkről akarunk beszélni mi, az egy keresztség által egy Lélekkel lelkesített keresztények, meg kell egyeznünk, hogy mit értsünk a szavainkon. Ml a „kereszt"? Két egymást keresztező vonal még nem az, amit mi hivő emberek keresztnek mondunk. Két keresztbe fektetett gerenda még nem kereszt. Az átkozódva hordozott megalázó szenvedés nem kereszt. A természetben nincs kereszt, ott csak a kereszt anyagát találjuk. Az egymást derékszögben metsző, összerótt gerendák, a húsunkban vájkáló szenvedés akkor válik keresztté mikor az Úr Jézus szenvedésére és halálára vonatkoztatjuk, amiatt tiszteljük, amiatt hordozzuk. A kereszt mindig fájdalmas, elrettentő valóság, amit nem szabad édeskés mázzal kendőzni, amiből nem szabad a kínszenvedést lehazudni. De a kereszt érték is, nem a tapasztalat, hanem a hit fényében az: a mennyei Atya akarta, Krisztus Urunk érettünk szabadon vállalta, üdvösségünk onnan ered, hordozása által leszünk Krisztus Urunk tanítványai. Ez a kereszt az élő hittől elválaszthatatlan. Ha hiszünk, akkor kudarcaink, szenvedéseink, halálunknak mindennapos előlegei „keresztté" válnak. Hi22
