Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Szabó László: A szenvedés bibliai értelme
egyiptomi szolgaságból, és Isten szolgálatára szentelte őket. A bárány jelképét már Izajás könyve alkalmazta Jahvé szolgájára, aki népe megváltásáért lett áldozattá (ásám): „Mint a juh, amelyet leölésre visznek, vagy mint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta meg száját“ (Iz 53,7). Az evangéliumban Jézus veszi át a húsvéti áldozat helyét, ő az áldozati bárány. A szenvedéstörténet kiemeli, hogy Jézus hallgatott a főpap előtt (Mt 26,63), és Pilátusnak sem válaszolt, „nem nyitotta meg száját“ (Jn 19,9). Kereszthalálakor nem törték meg lábaszárát, és az evangélista ebben is a húsvéti bárányra vonatkozó előírás teljesedését látja (Jn 19,36). Az igazi húsvéti áldozat tehát Jézus kereszthalála; kiragad bennünket az értelmetlen szenvedés szolgaságából, ahol „mi mindnyájan mint juhok tévelyegtünk“ (Iz 53,6), és új jelentést ad az emberi sorsnak. A prófétikus értelmezés nem annyira a bárány képletes rítusára, hanem egyenesen a Szolga prófétai jelentőségére hivatkozik. Máté szerint Jézus már akkor megvalósítja az Ószövetség várakozását, amikor „magára vállalja bajainkat és hordozza betegségeinket“ (Mt 8,17; vö. Iz 53,4). Bár itt a betegek gyógyításáról van szó, ez egyben szimbólum is, mert azt a lelki felszabadulást jelképezi, amit a szívek mélyén valósít meg Jézus. Közösséget vállal testilelki betegségeinkkel, hogy az isteni szeretet erejével diadalmaskodjék minden emberi gyengeségen. Ez a küldetés a szenvedéstörténetben éri el csúcspontját, ahol kifejezett idézetek nélkül is elénk tárul a Szolga arca: „a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat“ (Iz 53,3-4; vö. Mt 27,29-31). A Szolga próféciájával való párhuzam megvilágítja, hogy Jézus kínszenvedése nem véletlen, személyes tragédia: ez a kezdettől remélt megváltó szeretetnek legfőbb kinyilatkoztatása. + A szenvedés megmagyarázására a Biblia, sót Jézus szenvedéstörténete sem ad egyszerűsítő vagy könnyen megnyugtató elméletet. Bár a szenvedésnek megváltó értéke van, voltaképpen nem kellene léteznie. Eredete visszavezethető arra a történelmi drámára, amely megzavarta a világ harmóniáját, és a szeretetienség által fáradságossá tette az emberi sors terhét. Jézus nem szünteti meg a világban a szenvedést: nem hamisítja meg a dolgok természetes folyását vagy az emberek felelősségét jóban és rosszban. De mindezt új jelentéssel ruházza fel a kölcsönös szolidaritás és a reménység öröme révén. A Biblia szóhasználata szerint Jézus az új Ádám, a hűséges Szolga, az Isten áldozati báránya. Amikor életét adja a kereszten, a káromlásra ösztönző értelmetlen szenvedést átalakítja önátadó szeretetté. így valósul meg az a győzelmes küzdelem, amelyet a Teremtés könyve az asszony ivadéka és a kísértő között meghirdetett. Krisztus próbatételéből születik az Egyház, mint a Szolga által megigazult „sokaság“ (vö. Iz 53,11). Az Egyház és a keresztény azonban tovább folytatja 21
