Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Szabó László: A szenvedés bibliai értelme
védésnek minden lehetséges formáját, a megnemértettségtől egészen az Istentől való elhagyatottság érzetéig. Jézus misztériumának egzisztenciális jelentősége azonban csak úgy világosodik meg, ha az üdvösségtörténet ösz- szefüggéseiben keressük értelmét. Földi élete során Jézus maga is az írások kifejezéseibe burkoltan értelmezi küldetését. Bár ő a várt Messiás, Jézus sosem adja magának ezt a királyi címet, minthogy ehhez túlságosan anyagi reményeket fűzött a korabeli zsidóság. Szívesebben használja az „Emberfia“ megjelölést (arámi nyelven bar enás), és evvel első tekintetre az emberiséghez való tartozását, szolidaritását fejezi ki. Valójában úgy mutatkozik be, mint a Dániel apokalipszisében megjövendölt Emberfia (Dán 7,13k), aki az ég felhőin jelenik meg, hogy megítélje a nemzeteket, és meghirdesse Isten országát. Az erre való hivatkozás diszkréten, de félreérthetetlenül nyilvánítja ki Jézus személyiségének történelmen túli misztériumát. Ezt a hatalmat jelentő címet azonban hozzákapcsolja egy másik ószövetségi kifejezéshez, amelyben a szenvedő Szolga vonásait ismerhetjük fel: „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért" (Mk 10,45). Mielőtt isteni dicsőségében mutatkoznék meg, szolgálatként veszi magára és viseli a történeti lét terhét. De ez nemcsak az erkölcsi szolidaritás példája, amely elviselhetőbbé teszi a közös emberi szenvedés megpróbáltatását, hanem teljes értékű áldozati váltság. A szenvedő Emberfia megváltja mindazokat, akik megtagadták a szolgálatot, és kinyilatkoztatja nekik, hogy milyen értelme lehet szenvedésüknek: Jézus példája szerint embertársaik szolgálatában kell mindannyiuknak áldozatot vállalniok. A dicsőségesen eljövendő Emberfiának várása erőt ad a keresztet magára vevő Szolga követésére, amint az az utolsó ítélet jelképes ábrázolásából is kitűnik (Mt 26',31-46). Az ítélet félelmetes fenyegetése csak a „rossz világra“ súlyosodik; Jézus azért jött, hogy megszabadítson tőle. De arra int, hogy elsősorban ne a magunk bajára gondoljunk, hanem a másokéra. Az ítéletnek ez a szemlélete arra mutat, hogy az emberek mások iránti szeretetük vagy közömbösségük szerint érik el életük célját, illetőleg jutnak az önemésztő kárhozatba. Azt a szolgálatot kívánja Isten, hogy teljes erőnkből küzdjünk a rossz ellen, és enyhítsük a betegség, a nyomor, az igazságtalanság következményeit. A magunk és a mások bajáért csak a kölcsönös szeretet nyújthat kártalanítást, csak ebből a szemszögből nézve sejthetjük meg a szenvedés rejtett értelmét. Ennek a megváltó szeretetnek alapvető kifejezése az, hogy Jézus nemcsak szolgálni akar, de azonosul is a föld minden szenvedőjével: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek“ (Mt 25,40). A szenvedőkben találjuk meg legjobban Jézust, mert ő teljesen azonosította magát velük. Jézus viszont a szenvedésben talál meg bennünket, mert akkor osztja meg legmélyebben sorsunkat. A megváltó szeretetnek ez a logikája Jézust egészen a keresztrefeszítésig vezette: „Kellett, hogy a Messiás szenvedjen“ (Lk 24,46). A tanítványok a 19
