Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Szabó László: A szenvedés bibliai értelme
szenvedéstörténetet, egyben pedig mindannyiunk szenvedésének jelentését. Most itt csak nagy vonalakban igyekszünk ennek a bibliai teológiának távlatait felvázolni. + A megváltás fájdalmas volta már a teremtés és az ősbűn jahvista ábrázolásában kinyilvánul, minthogy az asszony jövendő „ivadéka“ szenvedés árán teljesíti majd küldetését (Tér 3,15). Isten így szól a kísértőt jelképező kígyóhoz: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé; ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba." Burkoltan bár, de már jelen van itt a megváltás fogalma. Az emberiség nem állta ki a kísértés próbatételét, viszont egy isteni ígéret erejében reménykedhetik: az asszony ivadéka — aki egyben Isten ajándéka — fájdalom árán vezeti győzelemre a rossz elleni küzdelmet. Igaz, hogy a hagyományos exegézis a győzelem ígéretét a Messiás anyjára vonatkoztatja. A Vulgáta ugyanis úgy értelmezi a szöveget, mintha Mária lenne a középpontban: maga az asszony taposna a kígyó fejére, hogy megsemmisítse az általa felidézett bűn átkát. Valójában az „ivadék“, a Messiás győzelméről van itt szó. így értette a régi görög fordítás is, amikor hímnemben fordította. Ennek az ígéretnek messiási jellege érthetővé teszi az eredeti szöveg szóhasználatának árnyalatait. Ugyanaz az ige (s ú p) jelent halálos csapást vagy részleges megsebzést. Az asszony ivadéka széttapossa a kísértő hatalmát, miközben az csak múló fájdalmat okozhat neki. Végeredményben a Messiás úgy váltja meg a világot, hogy előbb elszenvedi az emberi lét fájdalmas kockázatait. A megváltás ígéretének ezt a képes kifejezését nevezzük egyébként ősevangéliumnak, protoevangéliumnak. Azt hirdeti, hogy az ember helyzete sohasem reménytelen, hiszen még a bűnbeesés leírása is nyilvánvalóan az üdvösségtörténethez tartozik. Isten ígérete fűz a szenvedéshez reményt és örömet. Ami a szenvedés okát és eredetét illeti, a képes bibliai ábrázolás nem ad részletes magyarázatot. Nincs is aról szó, mintha a jahvista hagyomány történeti módszerrel kívánná elbeszélni a rossz keletkezését. A teremtés meg az ősbűn ábrázolása sok százados tapasztalatot sűrít magába, és a hit fényében értelmezi azt a szüntelen megpróbáltatást, amelyet Isten népe az idők folyamán megélt. Amint pusztulásba rohan az az ember, aki csupán önerejéből akar boldogulni, úgy Isten népe is tönkreteszi magát, mihelyt elhagyja az Istennel való szövetség útját. Ez a tapasztalat tükröződik a paradicsomi drámában: bűnre boldogtalanság következik, mert minden önzés szolgaságba hajtja az embert, és megrontja a világ harmóniáját. Az első emberpár ebben az elbeszélésben az egész emberiséget képviseli, amint ezt az Ádám név is jelzi, ami egyszerűen embert jelent. Emberek hibája, ha a rossz elterjed a világban, majd mindjobban elhatalmasodik. Az Isten és 15
