Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Szabó László: A szenvedés bibliai értelme
Szabó László A SZENVEDÉS BIBLIAI ÉRTELME A szenvedés megélése meg a sorcsapások sokfélesége elkeseríti az embert, gyakran Isten elleni felháborodásra indítja. Legmegdöbbentőbben Jób könyve mutatja, hogy a Biblia sem kelt bennünk hiú reményt, mintha a hit egyszerűen kiragadhatna bennünket létünk e tragikus tapasztalatából. Inkább arra irányít, hogy felismerjük a véges és esendő világban elkerülhetetlen megpróbáltatások rejtett jelentését. Már Jób könyve felfedezte, hogy a szenvedés nem szükségképpen a személyes bűn büntetése. De ha sokszor mégis bűn vagy mulasztás következményének lis mutatkozik, végeredményben érleli az embert, döntő alkalmakat nyújt önzésének legyőzésére, mintegy elválasztja a fémet a salaktól, vagyis megtisztítja a szívet: „Próbára tettél bennünket, Istenünk, mint ahogy tisztítják a színezüstöt“ (Zsolt 66/65,10). Elviselhetetlennek látszik az ilyen próbatétel pusztán egyéni távlatban. De a Biblia a szolidaritás és az önátadó szeretet összefüggő egészében világítja meg. Ez már a közösen vállalt szenvedésnek és a szenvedő emberiség megváltásának fogalma, amely fokozatosan tűnik ki az ószövetségi üdvösségtörténet folyamán. A Biblia tanúsága azonban csak úgy válhat igazán érthetővé a küszködő ember számára, ha a húsvéti misztérium hitében Krisztussal együtt éli át. Lukács evangéliumának utolsó fejezetében (Lk 24) találjuk azt a lényeges értelmező elvet, amely félreérthetetlenül megvilágítja az írások tanítását. A két elcsüggedt emmauszi tanítvány bizonyára jól ismerte az ószövetségi bibliát, mégsem fedezte föl benne a Messiás kínszenvedésének valóságos értelmét. Csalódottan hagyták el Jeruzsálemet, mert Jézus kereszten fejezte be földi pályafutását, és így meghiúsította a belévetett reményeket. Hogyan is szabadíthatná meg az emberiséget az, aki bűn és gonoszság áldozatává lett? Végül Jézus maga magyarázza meg nekik, hogy a megváltás útja a másokért elvállalt szenvedéseken át vezet: „Vajon nem ezeket kellett-e elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe? És Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az írásokban róla írtak“ (Lk 24,26k). Az evangéliumban „Mózes és az összes próféta“, „az írások“, „Mózes törvénye, a próféták és a zsoltárok“ (vö. Lk 24,44) a teljes Ószövetséget jelenti, és az egésznek folytonosságából tűnik ki a szenvedés megváltó értéke. A jövendölések nemcsak egy új világ fájdalmas vajúdását készítik elő, hanem számos formában meghirdetik azt az egyetlen Valakit, aki képes lesz a világ minden szenvedőjével közösséget vállalni, és új értelmet ad sorsunknak. E különféle bibliai szövegeket, főleg a zsoltárokat és az Isten szolgájáról szóló próféciákat bőven idézik az evangélisták hermeneutikai hivatkozásként. Az ószövetséget figyelve értetik meg velünk Jézus életének próbatételeit, a 14
