Szolgálat 32. (1976)
Halottaink - Szabó Imre püspök (R.)
Etele Ágoston piarista aug. 13-án Békéscsabán. Farkasréten temették (51,32,26) Tóth Nándor ny. esperespléb. aug. 20-án. Mosonszentmiklóson temették (65,38) P. Palmer Lajos SJ aug. 13-án New Yorkban (77,60,47) Dr. Kallós István ny. esperes szept. 12-én. Pestlőrincen temették (73) Farkas Antal püspöki tanácsos szept. 19-én Ménfőn (62,38) Nagy Antal ny. esperespléb. Szept. 23-án temették Gyöngyösön (85,62) P. Tomka Ágoston SJ gyémántmisés okt. 7-én Pannonhalmán (85,63,53) Hernádi Ágoston szobi plébános okt. 3-án. Farkasréten temették (69,45) Barta József érs. tanácsos, ny. plébános. Okt. 21-én az egri Dobó-téri templom kriptájába temették (73,49) Elhunyt paptestvéreinket foglaljuk mementóinkba! + SZABÓ IMRE püspök (1901 — 1976) Püspökségének 25 éves jubileumára, április 29-ére írta neki VI. Pál pápa: „Lelkipásztori törekvésed puszta példája, továbbá a szenvedések keresztény módon való elviselésének erénye, okos tanácsaid és ezekkel a többi lelkipásztornak nyújtott segítséged különösképpen eredményessé teszik püspöki szolgálatodat.“ Szép főpásztori dicséret egy püspöknek élete alkonyán. Szabó Imre 1901-ben született Sorokújfalun, Vas megyében. Középiskoláit a budapesti piarista gimnáziumban végezte. Még öreg napjaiban is lelkesedéssel emlegette az abban az időben ott működő Sík Sándort, nevelői talentumát, újításait, főleg az osztályában bevezetett önkormányzatot. Budapesten végezte a teológiát is. 1924-ben szentelték pappá. Első kápláni helye Zugló volt, majd 1926-tól mint hitoktató és szerzetesi gyóntató működött. 1931-től érseki titkár. 1944-ben került plébánosként a krisztinavárosi plébániára, amellyel egész ezutáni élete összeforrt. 1950-ben Budapest érseki helytartója, 1951-ben pedig tiatirai c. püspök lett, később esztergomi segédpüspök, majd Schwarz-Eggenhofer Artúr halála után néhány évig az egyházmegye apostoli kormányzója. A Hugyagon töltött évek után 1963-tól ismét krisztinavárosi plébánosként látjuk viszont. „Életét Budapesten és Budapestért áldozta az Úrnak“ — mondja találóan gyászjelentése, majd így folytatja: „Aki látta munkáját, mindenki elismerte áldozatos lelkületét. Aki ismerte őt személyesen, sohasem felejtette el derűs lelkű, tapintatos egyéniségét. Aki érezte szeretetét, akaratlanul is a viszontszeretetet gyakorolta iránta.“ „Pedig ő is tudott dinamikus és pattogó lenni — egészíti ki a képet búcsúzójában Meszlényi Antal kanonok —, de mindezt egy-kettőre képes volt elnyomni és letörni, hogy mást meg ne bántson. Mert itt is követte isteni Mestere tanítását: arról ismernek meg benneteket, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel lesztek egymás iránt (Jn 13,35)“, Magatartásából gyermeki bizalommal áthatott hit sugárzott. Hamar öregedett, s utolsó éveiben sokat betegeskedett. Május 21-ére virradó éjjel szólította magához Ura, miután ismételten megerősítették a betegek szentségével. Püspöki jelmondata szerint hűséges maradt — hűséges mindhalálig. Az engesztelő szentmiseáldozatot lelke üdvösségéért május 31-én, hétfőn délelőtt 11 órakor mutatták be plébániatemplomában, temetése pedig ugyanaznap délután ment végbe a Farkasréti temetőben, püspöktársainak csaknem teljes létszámú jelenlétében, a hívek ezreinek részvételével. Ijjas József kalocsai érsek a Szentháromsághoz intézett, személyes hangú imával búcsúztatta. Beszédet mondott a krisztinavárosi egyházközség képviselője is. Ezután földi maradványait szülei mellé helyezték pihenőre. 93
