Szolgálat 32. (1976)
Könyvszemle - Hans Küng: Christ sein (Szabó F.)
kel szemben. Bár István az ellenségekkel való leszámolásban, trónja és a kereszténység védelmében néha szigorú rendszabályokhoz kénytelen nyúlni, mégis mindenki a békés, megbocsátó uralkodót látja benne, aki támadó vagy hódító hadjáratot soha nem vezetett. Ezért írhatta róla a kortárs Merseburg! Thietmar: „Sohasem hallottam, hogy bárki más ilyen kíméletesen bánt volna a legyőzőitekkel; azért adott neki az Isten . . . mindegyre győzelmet" (34). Érdekesen mutatja be a szerző Szent Istvánt mint törvényhozót s mint a független magyar egyház megszervezőjét. Bár a mintákat nyugatról veszi, féltve őrködik az ország függetlensége fölött politikai és egyházi vonalon. Célját azáltal valósította meg, „hogy a (német) birodalmi egyháztól független esztergomi érsekség mellett Székesfehérvárott, ahol apja el volt temetve, a hazai uralkodóházzal legszorosabb kapcsolatban levő szakrális középpontot teremtett“ (37). Később, II. Szent Henrik halála után, a jóviszony Németország felé megromlott, s II. Konrád hadat is vezet Magyarország ellen. Szent István hadi stratégiája és diplomáciája azonban sikeresen hárít el minden veszedelmet. A magyar király tekintélye nőttön nő, a bizalom a keresztény Magyarország iránt oly nagy, hogy mind több zarándok indul a Szentföldre Szent István országán keresztül. A magyar király vendégbarátságát nemcsak a számos menekült hirdeti, aki nála menedékre talál, hanem az általa Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, Rómában s talán Ravennában épített zarándokházak is. Szent István életének utolsó évei nagy gondok között telnek el. Imre fia vadkan áldozataként hunyt el fiatalon, s az utódlás kérdése sok aggodalmat okozott neki, Egyetlen vigasza a vallás lett. Mint nagy Mária-tisztelő, halála előtt országát, népét, koronáját a Mennyek Királynéja oltalmára bízza. Boldog halála 1038. aug. 15-én, Mária mennybevitele ünnepén következik be. Bogyay könyve második részét képek és ezek magyarázatai töltik ki. A képek, amelyeket Szőts István válogatott ki igazi szakértelemmel, ügyesen egészítik ki és illusztrálják a történész mondanivalóját. A könyv kiállítása ízléses, sajtóhiba kevés van benne. A jegyzetes részben a III. oldalon (12. sz.) téves adat van. A szekszárdi bencés apátságot I. Béla (1060 — 1063) alapította, nem I. András király. Bogyay Tamás „Stephanus Rex“ könyvét melegen ajánlhatjuk mindenkinek, aki bővebb betekintést akar nyerni a magyarok legnagyobb királyának életébe. Érdeklődök kizárólag a kiadóhoz forduljanak (A-1080 Wien, Strozzigasse 8). Dr. Vecsey Lajos Hans Küng: Christ sein (Kereszténynek lenni v. Keresztény lét). Pieper Verlag, München-Zürich 1974, 676 o. Küng vaskos munkája egy év leforgása alatt öt kiadást ért meg, és 200 000 példányban kelt el. A sikerbe minden bizonnyal belejátszott az a tény is, hogy a svájci teológus az utóbbi években kontesztáló magatartásával és az Egyházról, pápaságról (csalatkozhatatlanság stb.) vallott nézeteivel magára vonta a világ figyelmét. Tagadhatatlan azonban az is, hogy Küng ebben a könyvben könnyed stílusban, a művelt mai nagyközönségnek érthető nyelven ír nehezebb teológiai kérdésekről is. Viszont — sajnos — ez a könnyedség a problémák leegyszerűsítésével jár együtt; a mai emberekhez való alkalmazkodás azzal a kockázattal jár, hogy a teológus csak a „divatos“, illetve a mai kritikus ész számára elfogadható elemekre figyel, és így — szándéka ellenére — kiárusítja a kereszténység lényegét. E recenzió írója nagy érdeklődéssel vette kezébe annak idején a kötetet, és az első száz oldalt igazi lelkesedéssel olvasta végig, bár már e rész (Der Horizont) egyes paragrafusait is megkérdőjelezte (pl. az istenmegismerés fideista értelmezését). De a kérdőjelek egyre szaporodtak, ahogy az olvasásban előrehaladtam. Később olvastam a recenziókat; sok kritika jelent meg, főleg német nyelvterületeken. 85
