Szolgálat 32. (1976)

Eszmék és események - Isten megjelenik Illésnek (Nagy Ferenc)

De ennek a „bizonyos boldogságnak" elégnek kell lennie számára.

Megesik, hogy éppen valami más boldogságot kívánunk meg. Akkor hibás váltóra állítottuk be életünket, letértünk a nekünk fenntartott útról. A csalóka látszat csak növeli nyomorúságunkat.

„Ne panaszkodj!" — ez a nyomorék festőművészek szigorú szabálya (A. P. B. P.: Association des Artistes peignant de la bouche et du pied, szájjal és lábbal festő művészek szövetsége). Én azt mondanám: „Ne panaszkodjunk.“

Legyünk, teljesen.

Legyünk egyre inkább, fölfedezve önmagunkban és önmagunk által az eltemetett kincseket.

Legyünk, mert szeretünk.

ISTEN MEGJELENIK ILLÉS PRÓFÉTÁNAK

(1 Ki r 19,9-13)

Az évközi tizenkilencedik vasárnap első olvasmánya („A" év) azt beszéli el, hogy az Úristen csendes szellő suttogásában készíti Illés prófétának szánt megjelenését. Illés próféta alakja körül számos elbeszélés virágzott ki; ebbe a csokorba tartozik olvasmányunk is. illésnek sok hányattatásban és üldözésben volt része. A jelen elbeszélés összefüggésében Ákáb, Izrael királya és Jezabel királyné elől menekül; a Kármel-hegyi istenítélet, a Baal- próféták csúfos vége Illés ellen ingerelte Jezabelt, aki halálra keresteti. Illés a Sinai félsziget felé tart, visszatér a Jahve-hit forrásaihoz, arra a helyre, ahol Jahve kinyilatkoztatta magát, kihirdette törvényét, és a néppel szövetséget kötött. Kimerültségében és csüggedésében elmegy arra a távoli, biztonságos helyre, ahol legjobban megtapasztalhatja Isten közelségét és vigasztalását. Olvasmányunk első mondata szerint Illés megérkezik „Isten hegyéhez, a Hórebhez“. A Hóreb név a Sinai hegyet jelzi, mégpedig az ószövetségi irodalom egy sajátos rétegében, a deuteronómikus irodalomban. Ez az apróság is rámutat az elbeszélés keletkezésének korára, irodalmi hovatartozására. A szöveg mintegy három évszázaddal későbbi magánál Illésnél.

Isten nincs sem az égből alárohanó, pusztító szélvészben, sem a föld gyomrából felmorajló rengésben, sem a felszínen pusztító tűzben. A héber szöveg költői, lapidáris, polemizáló: „Jahve nincs a szélben“, „Jahve nincs a földrengésben", „Jahve nincs a tűzben". Bizonyos korokban ugyan Isten megnyilatkozása fortissimóban történik; az ószövetség sokkal általánosabb felfogása Istennek ezt a megjelenési módját tartja. Az ilyen beállítás azonban a naturalizmus, a determinizmus veszélyével, Jahve szuverén szabadságának lebecsülésével jár. Az ilyen beállítás ellen kel fel Illés, és az ő felfogásában kifejeződik egyrészt saját személyi élménye, másrészt az isteni pedagógia csodája. Isten sokszor a pianissimót választja megnyilatkozásul,

75