Szolgálat 32. (1976)
Eszmék és események - II. Rákóczi Ferenc karácsonyi imája
Jászolodhoz vonzottad mindenekelőtt az alázatosakat, a nyájak őrzésében éber pásztorokat. így vonzotta magához az alázatosságot az alázatosság, de ezt az alázatosságot is a szeretet szülte. Nem tudom, mi tetszhet neked bennem, hogy magad felé vonzzák De jaj, nagyon is tudom, mi nem tetszhet, hogy elutasítsál. De ha nem közeledném hozzád, még jobban eltávolodnám tőled. Csekélységem alázatos megvallása nyomorúságaim és méltatlanságom elismerése. Beismerem mindezt és alázattal vallom; vond magadhoz kicsiny szolgádat, de tedd, hogy megmaradjon alázatában. íme te, aki istállóban születtél, betértél bensőm istállójába. Nem nagyobb titok születésed, mint irántam való jóságod. Ott minden emberi nyomorúságot magadra véve születtél; szívembe mini a halál és az ördög dicsőséges legyőzője jöttél. íme épp olyan alázatos vagy dicsőségedben, amilyen dicsőséges voltál az alázatosságban. Megalázkodásod az ember iránti szereteted következménye volt, eredménye pedig megdicsőülésed lett. Legyen, kérlek, eljöveteled eredménye bennem is a megalázkodás és a szeretet. Nem azért kérem ezt, hogy dicsőségem legyen, hanem hogy neked adjak vele dicsőséget. Hiszen semmi sincs istállómban, ami méltó hozzád, semmi, ami megdicsőíthetne téged; azért semmit sem kapsz tőlem, ha nem te magad adod nekem. De elismerem, Uram, hogy sokat adsz, én pedig keveset adok vissza. Látom hát, mennyi bennem a hűtlenség és mekkorának kellene lennie az alázatnak. Hányszor megvetnél, milyen méltán elutasítanál, ha alázatos nem lennél! Mert ahogy az alázat tebenned jóság, éppúgy a jóság alázat. Jóságod és alázatod ad nekem téged; és ha engem is nem adna neked, nem tudnám magam odaadni, hiszen magamtól semmi jó sincs bennem. Igazság szerint semmit sem követelhetek tőled, gonoszságom miatt semmit sem tudok adni neked; íme milyen távol vagy tőlem, ha nem könyörülsz rajtam! Kevés lelki hasznot merítek abból, ami a tiéd, sok kárt okozok magamnak azzal, ami az enyém; milyen távol jutok tőled, ha nem vonzol! Gonosz vágyat érzek magamban, amely megrontja alázatomat, és jaj, hogy ellanyhul tőle szeretetem! Adtál ugyan jóakaratot, de az nem tudja betörni emberségemet, mert nem képes megsemmisíteni a gonosz vágyat. Szüntelenül eléd számlálom nyomorúságomat, hogy soha el ne feledkezzem róla. Hisz senkim sincs, akihez meneküljek, senkihez sem folyamodhatom, hogy elnyerjem, amim hiányzik. 5 65
