Szolgálat 32. (1976)

Eszmék és események - Szent Ferenc és mi (H.-J. Lauter OFM)

amelyeket ezen az úton elmondottunk, röviden egy szóban foglalom össze. Hisz talán szükséged van arra, hogy tanácsért fordulj hozzám. Ezt tanácsolom tehát: Ha úgy találod, hogy bármilyen módon jobban tudsz az Úristennek tetszeni, az ő nyomdokán haladni s az ő szegénységét követni, tedd meg Isten áldásával és irántam való engedelmességben. És ha szükségét érzed, hogy lelked és vigasztalásod érdekében hozzám gyere, akkor, Leó testvér, ha úgy akarod, jöjj."

Ferenc tehát nem erőszakolja rá másra a maga véleményét: arra utalja őt, hogy saját maga ismerje fel Isten akaratát. Kézenfekvő, hogy ezt a szabadságot rosszra is fel lehet használni, kevésbé lelki embereknek végzetévé válhat. A ferences rend története jóban és rosszban egyaránt bizonyságot tesz ennek a szabadságnak lehetőségeiről. Más rendeknek könnyebb a dolguk, amennyiben szilárdabb és pontosabb szabályzatuk van.

Erre gondolt valószínűleg néhány „bölcs és tudós testvér", akik — mint olvassuk — egy általános káptalanon Ferencet rá akarták beszélni valamelyik kipróbált szerzetesi szabály átvételére, „qui docent sic et sic ordinate vi- vere". Ezzel azonban Ferencnél igen érzékeny idegre tapintottak, mert „in fervore et virtute Spiritus Sancti" a következő feleletet adta nekik: „Testvéreim, testvéreim! Az Úr az egyszerűség útján hívott meg engem, és ezt az utat mutatta nekem. Nem akarom, hogy más szabályt emlegessetek előttem, sem Szt. Ágostonét, sem Szt. Benedekét, sem Szt. Bernátét. Az Úr azt mondta nekem: azt akarja, hogy új bolond legyek ebben a világban."

A „via simplieitatis", az egyszerűség útja: az ismét egyszerűvé vált embernek az útja, aki a kegyelem által minden viszályt legyőzött önmagában, és lelkisége nem más, mint egyszerű ráfigyelés a Szentlélek működésére. Vajon ez csupán a szent előjoga? De ki vonná kétségbe, hogy mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy lelki emberek legyünk? „Akiket Isten vezérel, azok Isten fiai" — mondja Szt. Pál minden korlátozás nélkül (Róm 8,14). Itt olyan lelki életről van szó, amelyben nemcsak hiszünk a Szentiélekben, hanem meg is tapasztaljuk őt.

Ma újból fölfedezzük a képeket és szimbólumokat, a keresztény üzenet elbeszélő jellegét. Mindezt Szent Ferenctől is tanulhattuk volna. Vegyük csak a Naphimnuszt vagy az első betlehemet Greccióban. A szemtanúk életleírásai meg a Fioretti tele vannak jelképes cselekedetekkel és kis drámai jelenetekkel, amelyekkel tanítványait hatékonyan oktatta. Ezeket talán régebben megmosolyogtuk, mint kicsit együgyű és gyerekes dolgokat. Ma a lelkipásztor- kodásban igyekszünk újból fölfedezni a „demonstratio Christiana" elveszett, de nélkülözhetetlen elemeit, az istentisztelet terén is. Mindez beletartozik a lelki életbe: nemcsak az értelem, hanem a képzelet, az öt érzék, a kép, a zene, a játék is. És nem szabad, hogy a vallásos közvetlenségnek csak a szektákban és a szabadegyházakban legyen polgárjoga.

A „karizmatikus mozgalom“ a Lélek felszabadulását jelenti az Egyházban. De mint oly sokszor a történelemben, ez is rajongássá fajulhat: ha a lelki

61