Szolgálat 32. (1976)
Eszmék és események - Szent Ferenc és mi (H.-J. Lauter OFM)
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK SZENT FERENC ÉS Ml Lelki élet. Ferencet a Lélek töltötte be, a Lélek irányította. Életét nem ő maga tervezte, hanem lépésről lépésre az Úr vezetésére bízta magát. Ez ismételten kifejezésre jut végrendeletében, amikor visszapillant életére: „Az Úr megengedte nekem, Ferenc testvérnek, hogy elkezdjem a bűnbánó életet. Mivel akkor bűnökben éltem, elviselhetetlenül keserves volt leprásokkal találkoznom. Az Úr maga vezetett közéjük, és én irgalommal voltam irántuk ... Az Úr nyilatkoztatta ki nekem ezt a köszöntést: Az Úr adjon neked békét . . . Amint az Úr megadta nekem, hogy a szabályt s ezeket a szavakat egyszerűen és világosan elmondjam és leírjam, ugyanilyen egyszerűen s magyarázat nélkül értelmezzétek ti is azokat, és szentül kövessétek mindvégig ..." „Az Úr és mindig az Úr az, aki életének döntő szakaszán Fe- rencben és Ferenc által működik. És erre a működésre Ferenc engedelmes közreműködéssel felel: odaadja magát annak, amit Isten tesz és követel" (K. Esser). Az Úr vezeti szolgáját a Lélek által, amint őt magát is földi életében a Lélek vezette. Ezért használja Ferenc írásaiban előszeretettel a „divina in- spiratio" kifejezést. A Lélek adja a szerzetesi hivatást; a jelöltek tegyék vagyonukkal azt, amit az Úr a Lélek által sugall. Ferenc személyes tapasztalatából feltétlen bizalommal volt Isten vezetése iránt, és ezt testvéreiben is föltételezte. Egyetlen feltétel a korlátlan készség, hogy csak azt akarjuk, amit Isten akar, és az imádság szelleme, amely nélkül nem lehet Isten akaratát felismerni. Celano szerint „odaadással imádkozott, hogy az örök és igaz Isten mutassa meg neki az utat s oktassa, hogy egyedül az ő akaratát cselekedje. Szíve szenvedélyes izgalomban volt s nem nyugodott, míg tettel végbe nem vitte, ami szívében megfogant.“ Itt van a gyökere annak, amit ferences közvetlenségnek lehetne nevezni: nem önkény, nem kedv és hangulat szerinti élet, hanem fogékonyság és engedelmesség a Szentlélek működése iránt. Ferenc engedte, hogy Isten Lelke vezesse, játsszék vele tetszése szerint. Ezért volt feltétlen tisztelettel mások lelkének titka, vagyis lelki szabadsága iránt is. Bizonyíték erre egy kis levél, mondhatni a ferences szabadság Magna Chartá-ja, amelyet a szent egyik legelső társához, Leó testvérhez intézett Ennek előzménye egy kis beszélgetés volt arról, hogyan szolgáljanak Leó testvér és társai az Úrnak. E beszélgetés utószavaként írja Ferenc: „Leó testvér, testvéred, Ferenc áldást és békességet kíván neked. Mint gyermekemhez szólok hozzád és mint anyád, mert mindazokat a szavakat, 60
