Szolgálat 32. (1976)

Az egyház szava - Az osztrák püspöki kar körlevele az 50. missziós vasárnapra

és jókedvű légy, maradj mindig alázatos és engedelmes. (Loyolai Szent Ignác egy jelölthöz)

Melankólia az ördög dajkája, „allegrezza“ az Úristen gazdasszonya. A melankolikus emberek ellenére vannak Istennek. A halál sógorai ők, hiszen a melankólia a halál nővére. Vidám emberek tetszenek nekem: biztos jele ez annak, hogy Isten velük és bennük van. Aki jó lelkiismeretnek örvend, az mindenkor vidám lesz, minden eseményben nyugodt marad, minden veszélyben biztonságban érzi magát, minden viszontagságban vigasz tölti el, mindenre csak nevet, mindenért énekel, és mindiq „alleqro". (Abraham a S. Clara)

Légy mindig élénk és vidám, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. — A kegyelem mellett életünkben legfontosabb a humor. (Ward Mária)

Lehet-e nagyobb öröm, nagyobb vigasztalás annál a tudatnál, hogy örömöt szerzünk neked, ó Istenem! (Liguori Szent Alfonz)

Távol állok attól, hogy a félelem útját járjam, mindig meg tudom találni a módját, hogy boldog legyek, s hogy hasznot húzzak a nyomorúságomból. (Lisieux-i Szent Teréz)

Szenvedve is igyekeztem, hogy ezt ne ingerülten, hanem örömben és békében tegyem, legalábbis a lelkem mélyén. (Lisieux-i Szent Teréz)

A vidámságot, békét, a lélek derűjét és szabadságát mindenben megőrzőm. (XXIII. János)

Előttem van az életszentség képe: mosolyogva int felém a szenvedések és kereszthordozások között. A belső csend és nyugalom, amely Krisztus szavaira és ígéretére támaszkodik, olyan megzavarhatatlan örömet gyümölcsöz, amely az arcon, a beszédben, magatartásban és a hódító felebaráti szeretetben is megmutatja virágainak vonzó erejét. Ha békében élünk az Úrral bűneink bocsánatának tudatában és a magunk részéről mindenkinek megbocsátunk, akkor megtelik a mi lelkünk is azzal az erővel és örömmel, amelyről a Zsoltáros énekel (62,6), s amely örök Magnificatot fakaszt ajkunkról. (XXIII. János)

így várom a halált, ebben a „mosolygós magatartásban“, amely aztán utolsó mosoly lesz lelkemen, amikor eltávozik a földi életből. (XXIII. János)

AZ OSZTRÁK POSPOKI KAR KÖRLEVELE AZ 50. MISSZIÓS VASÁRNAPRA

1926nban XI. Pius pápa október utolsóelőtti vasárnapját a világmissziók évenként visszatérő vasárnapjává nyilvánította, ötven esztendő múlt el azóta. Ez alatt az ötven év alatt nem csupán a föld, hanem az Egyház arculata is megváltozott.

XI. Pius pápasága alatt szentelték fel 1926-ban az első hat kínai püspököt. Mintegy 8000 misszionárius vetette meg világszerte a mai több mint 800 missziós egyházmegye alapját, amelyeket most legnagyobbrészt benn58