Szolgálat 32. (1976)

Az egyház szava - VI. Pál az Egyház helyzetéről a máj. 24-i konzisztóriumon

— akik felhatalmazva érzik magukat, hogy saját liturgiát alkossanak, s időnként a szentmiseáldozatot vagy a szentségeket saját életük vagy küzdelmeik ünneplésévé teszik, saját testvériségük jelzésévé szűkítik, vagy pedig szembeszegülnek az interkommúnióra vonatkozó előírásokkal;

— akik a hitoktatásban meggyöngítik a katolikus tanítást, az emberek várakozásához vagy követeléseihez alkalmazva, olyan irányok szerint, amelyek teljesen megrontják a keresztény üzenetet;

— akik kifejezetten tagadják az Egyház eleven hagyományát, az egyházatyáktól kezdve egészen a tanítóhivatal tanításáig; újféleképpen értelmezik az Egyház tanítását, magát az evangéliumot, a lelki dolgokat, Krisztus istenségét, feltámadását, az Oltáriszentséget, úgyhogy valójában lerontják ezeknek az igazságoknak igazi jelentését, így új gnózist alkotnak, és bizonyos „liberum examen"-t vezetnek be az Egyházba. Annál veszedelmesebb ez, mert azokról van szó, akiknek magasztos és nagyjelentőségű hivatala a teológia szent tudományának tanítása;

— akik csorbítják a papi szolgálat sajátos feladatát;

— akik fájdalmas módon sértik az Egyház törvényeit vagy az általa ajánlott erkölcsi törvényeket;

— végül akik a hitből való életet úgy értik, mintha csak a földi társadalom megszervezéséről volna szó, sőt politikai tevékenységgé zsugorítják, és e célra olyan szellemben járnak el, olyan utakat-módokat alkalmaznak, amelyek ellenkeznek az evangéliummai. Az ilyenek odáig jutnak, hogy Krisztus természetfölötti üzenetét, az Isten Országának hirdetését, Isten kifejez- hetetlen atyaságán alapuló emberszeretetének parancsát összezavarják olyan véleményekkel, amelyek lényegében tagadják ezt az üzenetet, és helyébe a szöges ellenkezőjét teszik. Különféle módon össze akarnak házasítani két olyan világnézetet, amely semmiképpen sem egyeztethető össze, mint ezt még a másik oldal szaktudósai is belátják.

Igaz, az ilyen keresztények nincsenek nagyon sokan, de nagy lármát csapnak; vakmerőén úgy gondolják, hogy ők értelmezik hitelesen az egész keresztény nép szükségleteit vagy a történelem megfordíthatatlan folyamatát. Ebben az eljárásukban semmiképpen sem hivatkozhatnak a II. Vatikáni Zsinat tekintélyére, mert annak helyes értelmezése és alkalmazása nem enged meg semmi szabadosságot. Az apostoli munka követelményeit sem hozhatják fel okul, hogy ti. meg tudják közelíteni azokat az embereket, akik nem gyakorolják vallásukat, vagy nincs keresztény hitük: mert az igazi apostolt az Egyház küldi, hogy tanúságot tegyen magának az Egyháznak tanításáról és életéről. A kovásznak át kell járnia az egész tésztát, de evangéliuminak kell maradnia; különben megromlik ő maga és vele együtt a világ.

— Bizonyára nem a menekülés, a dezertálás vagy a megalkuvás ideje ez, még kevésbé a félelemé. A keresztények most egyszerűen azért hordják ezt a nevet, hogy igazán keresztények legyenek. Azok pedig annyiban lesznek, amennyiben hűek maradnak az Egyházhoz és a Zsinathoz.

53