Szolgálat 32. (1976)
Az egyház szava - Egyházatyák az örömről
A prófétai karizma lényege, amelynek gyakorlására az Úr Lelkének állandó segítségét ígérte nekünk, az, hogy virrasszunk, jelezzük a veszélyeket, és az éjbe merült világon a pirkadó hajnal jeleit kutassuk, „ör, meddig tart még az éj? Ör, meddig tart még az éj?“ E szavakat adja a szánkba maga a próféta (Iz 21,11). Amíg tehát a szelíd hajnal nem hozza meg az embereknek az örömet és a színt, továbbra is fel akarjuk emelni szavunkat, a ránk bízott hivatal szerint. EGYHÁZATYÁK AZ DRÖMRÓL Pastor Hermae mand. 10. (2. század): Vesd le a szomorúságot, a kétség és a düh nővére az; megszomorítja a Szentlelket, és kiűzi belőled, öltsd fel a vidámságot, amely mindig kedves és drága az Istennek, és örvendezzél benne. Mert a vidám ember mindig jót tesz és jóra gondol, a szomorúságot pedig megveti. Tisztítsd meg magad a gonosz szomorúságtól, akkor dicsérni fogod Istent. Mindenki dicséri Istent, ak,j elveti a szomorúságot és egészen megtelik vidámsággal. Szent Ágoston: Sermo 21,1-4; CCL 41,276-278 Mit hallunk? Mit kapunk? Mi a parancs? Mi az adomány? Hogy örvendezzünk az Úrban. De ki örvendezik annak, akit nem lát? Vagy talán látjuk az Urat? ígéretünk van rá. Most azonban „hitben járunk, ameddig testben élünk, távol vándorolunk az Úrtól.“ Hitben, nem színről színre. Mikor látjuk meg színről színre? Amikor beteljesedik ugyanannak a Szent Jánosnak a mondása: „Kedveseim, Isten fiai vagyunk, és még nem vált nyilvánvalóvá, mik leszünk. De tudjuk, hogy amikor ö megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van.“ Akkor lesz tehát nagy és tökéletes vidámság, akkor uralkodik teljes öröm, amikor már nem a reménység tejét szívjuk, hanem a valóságból táplálkozunk. De azért már most is örvendezzünk az Úrban, mielőtt maga a valóság elérkeznék hozzánk, mielőtt magához a valósághoz elérkeznénk. Mert nem csekély vidámságot hoz a reménység, amely bizonyosan megvalósul. Most tehát reményben szeressünk. Ezért mondja a zsoltáros: „örvendezik az igaz az Úrban“. És nyomban hozzáteszi: „és remél benne“, — hiszen még nem lát. De talán másfelől is megvan bennünk a Lélek zsengéje. Közeledünk ahhoz, akit szeretünk, és ha csak gyengécskén is, de előre ízleljük, amit majd mohón eszünk és iszunk. De hogyan örvendezzünk az Úrban, ha távol van tőlünk? Hát ne legyen távol! Te vagy az oka, ha távol van. Szeresd és közeledek; szeresd és nálad lakik. „Közel az Úr, ne aggódjatok." Akarod látni, hogy veled van, ha szeretsz? „Szeretet az Isten.“ 54
