Szolgálat 32. (1976)
Az egyház szava - VI. Pál az Egyház helyzetéről a máj. 24-i konzisztóriumon
egyáltalán nincs a papok vagy a hívők tetszésére bízva. Az 1971. jún. 14-én kiadott instrukció szerint csakis az öreg vagy beteg papoknak szabad — or- dináriusi engedéllyel — a régi szertartás szerint bemutatniok a misét, amennyiben „sine populo“ miséznek. Az új miserend érett megfontolás után, a II. Vatikáni Zsinat szabályainak megvalósításául azért jelent meg, hogy a régi helyébe lépjen. Ugyanígy parancsolta meg elődünk, V. Szt. Pius a trienti zsinat után, hogy az általa szentesített misekönyvet alkalmazzák. Ugyanezt a készséges engedelmességet parancsoljuk, Krisztus Jézustól kapott legfőbb tekintélyünk erejében, a többi új liturgikus, fegyelmi, lelki- pásztori törvény iránt is, amelyeket az utóbbi években a zsinati határozatok megvalósítására hoztak. Ha bármilyen kezdeményezés ellenkezni próbál ezekkel a határozatokkal, annak munkája semmiképpen sem lehet az Egyháznak hasznára, csakis súlyos kárára. Többször figyelmeztettük mi magunk is, segítőink és más barátaink révén is Msgr. Lefebvre-t cselekvésének súlyára; tudtára adtuk, hogy jelenlegi fő vállalkozásai törvénytelenek; hogy azok a tanbeli elvek, amelyekkel próbálja megalapozni eljárását és vállalkozásait, tarthatatlanok és részben hamisak; végül hogy mennyi kár származik mindebből az egyetemes Egyházra. Most is élénk aggodalommal, de egyben atyai reménnyel fordulunk e püspök testvérünkhöz, segítőihez és minden követőjéhez. Meggyőződésünk, hogy legalábbis az első időkben sok híve jóhiszeműen csatlakozott hozzá. Teljesen megértjük forró szeretetüket a megszokott istentiszteleti vagy fegyelmi formák iránt, amelyekből oly sokáig merítettek lelki erőt és táplálékot. De ha higgadtan és elfogulatlanul tudnak gondolkozni, akkor — bízunk benne — felismerik, hogy ma a keresett támaszt és táplálékot megtalálhatják a megújult vallási formákban. Hiszen a II. Vatikáni Zsinat és mi magunk szükségesnek tartottuk ezek bevezetését, hogy előmozdítsuk az Egyház javát, haladását a mai világban és egységét. Ismételten buzdítjuk tehát ezeket a testvéreinket és fiainkat, s kérve kérjük, ébredjenek tudatára, milyen súlyos sebeket ejtenek különben az Egyházon. Megújítjuk felhívásunkat: gondolják meg Krisztus súlyos intelmeit az Egyház egységéről (vö. Jn 17,21 kk) és a törvényes pásztor iránti engedelmességről, akit ő maga állított az egész nyáj élére; annak az engedelmességnek jele ez, amellyel az Atya és a Fiú iránt tartozunk (vö. Lk 10,16). Tárt szívvel várjuk őket és tárt karral, hogy átöleljük; bárcsak az alázatosság példáját nyújtanák, s Isten népének örömére újból az egység és a szeretet útjára lépnének! b) Másfelől vannak, akik éppen ellenkező tanokat vallanak, de nekünk ugyanolyan keserves fájdalmat okoznak. Ezek helytelenül úgy gondolják, hogy a Zsinat útján járnak, amikor előítéletektől indítva, néha egészen hajthatat- lanul támadják bírálatukkal az Egyházat és intézményeit. Ezért ugyanolyan határozottan meg kell mondanunk,'hogy semmiképpen sem engedhető meg mindazoknak az eljárása, 52
