Szolgálat 31. (1976)
Magyar misszionáriusok az igazságosságért
Decemberben aztán a programot gyakorlatba vittük át a diákokkal. Csoportosan elmentek szegényebb iskolákba. Azok diákjai eljöttek hozzánk. Beszélgetve a diákokkal, érezhető, hogy öntudatosak. Látják, mekkora a gazdasági különbség közöttük. Figyelemmel kísérik a szolgák vagy sofőrök helyzetét. Gyakran hallunk ilyen megjegyzéseket: az alkalmazottakkal úgy kell bánni, mint emberekkel. Igazságosnak kell lenni velük szemben. A szokásos karácsonyi ajándékozáshoz hozzájárultak a saját segítségükkel. Ruhát hoztak, konzerveket, szappant és pénzt. A tervezés folytatódik. A szakfelügyelők (minden szaknak a legjobb hozzáértő az irányítója az iskolában), az osztályvezetők, a tanácsadók, az igazgatók tudatában vannak, hogy nagyon fontos munkát kell végeznünk. Meg kell változtatnunk a fiúk beállítottságát. Ez csak egy iskola a sok közül (igaz, hogy eredményei és hírneve alapján a legelső a Fülöp-szigeteken), de bizonyos, hogy nevelésünk nagyfontosságú. És talán sikerül valóra váltani, amit egy kínai regény címe így mond: „All Men Are Brothers Between the 4 Seas“: testvérek vagyunk a négy tenger között. Mint keresztényeknek nekünk egy sokkal erősebb indítékunk is van: Gyermekei vagyunk az egy Atyának, és testvérek vagyunk az Úr Jézus Krisztusban. Kaufmann József — Papilla Lajos + Sablayanban némi „földreform" kezdődik. A gazdag, többezer hektáros nagybirtokosoktól a kormányzat felvásárolta a földet, és odaadta azoknak, akik már illegálisan vagy bérlőként rajta dolgoztak. Ez sok bosszúsággal és ellenségeskedéssel járt. A gazdagok gyakran a legtermékenyebb részeket akarták maguknak tartani, és sokszor elűzik a szegényeket, akik már sok év óta művelik a földet, mert a földreformjog szerint utána már nem tehetik ki őket. A mi „új társadalmunkban“ is gyakran érvényesül még az ököljog, persze hatalmas politikusoktól megtámogatva. Éppen ezekben a napokban rombolják le néhány „rizsparaszt“ (szegényparaszt) házát. A hatalmas földesúrnak módjában volt máshonnan katonákat hozatni, az embereket fegyverrel ijesztgeti és közben lebontatja a házukat. Véres összeütközésre is kerülhet még sor. Magam is többször felhívtam erre nyilvánosan a hatóságok figyelmét, de eddig eredmény nélkül. Halász Lajos, Fülöp-szigetek + Arra kért Atya, hogy az igazságosság témájával kapcsolatban szólaljak meg. Mondhatom, nehéz és hálátlan téma. Éppen ez őröl fel, ha komolyan belegondolok a 14 éves gyakorlat után. Primitív körülmények — az élet egyes területein gyors fejlődés (egészségtelenül gyors) — a régi társadalmi rendszer felbomlása. És itt ne említsenek az igazságossággal vagy igazságtalansággal kapcsolatban semmit sem. Csak a hatalomnak van szava. „Nekem jogom van.“ „Elfogadod vagy nem az intézkedésemet?“ Aki felszólal és az igazságosságra hivatkozik, az később meg fogja bánni, hogy ki merte nyitni a száját. Ezer lehetőség akad a mindennapi életben, hogy kíméletlenül legázolják azt, aki fel mer szólalni. Mielőtt a hivatalos politika rátette volna a kezét az élet minden területére, a régi feudális és törzsi életformában sem lehetett igazságról beszélni. Akinek hatalma volt a törzsben, annak volt mindig igaza. Most, mikor kezd kifejlődni az egyszerű nép igazságérzete, már nincs lehetőség az érvényesülésére. Nincs fórum, ahová az emberek fordulhatnának, hogy az igazságot győzelemre juttassák (se párt, se jog). A központi kormány egyik „álma“, hogy jogi államot kellene felépíteni. Pár évvel ezelőtt a pásztorok (misszionáriusok) még fölemelhették hangjukat az egyszerű nép megvédésére, de ma már erre nincs lehetőség. Minden szót óvatosan 77
