Szolgálat 31. (1976)

Zichy Aladár: Az igazság és a harmadik világ

Az igazság és a jog ilyen szemlélete megkönnyíti feladatunkat, mert megengedi a történelmi szempont- és igényváltozás mindenkori tekintetbe vételét. A modern életet éppen a dinamika jellemzi, az újszerű helyzetek gyors egymásutánja. A jog, mert egy régi helyzetben, összefüggésben fogalmazódott meg, nem föltétlenül kínál helyes megoldást az új adottságok között. Van benne tehát valami merev, maradi. Ezért fontos, hogy újra meg újra a dolgok természetéhez térjünk vissza, s ennek fényében ítéljük meg az új helyzetet. Ez az ún. természetjog megadja nekünk azt a hajlékonyságot, amit egy gyorsan változó és fejlődő, emberi kapcsolatokban egyre intenzívebb közösségi élet megkíván.

A természetjog, s mondjuk már így: az igazság fogalmának a pozitív jogon túlmenő, tágabb értelmezése nélkülözhetetlen éppen a Harmadik Világ problémáinak vizsgálatánál. A Harmadik Világban magában és a szegény és gazdag világ viszonyában a pozitív jog rendszere ugyanis hiányos. Részben mert a hagyományos jogot nem az újkor követelményeire szabták, s ezért nem csoda, ha sok esetben egyszerűen nem a lényeget adja, részben pedig, főleg nemzetközi viszonylatban, a megoldandó kérdések újszerűsége felkészületlenül találja az illetékeseket. Nem légűrben, hanem jog-űrben mozgunk. Ha már most az igazságot a paragrafusokhoz kötjük, akkor ebben az űrben nehezünkre esik az igazságkeresés. Ezért kétszeresen élet-halál kérdése: rendelkezünk-e olyan elvi fegyvertárral, amely a váratlan és szokatlan helyzetekben is lehetővé teszi a dolgok méltányos megítélését. „Méltányosság" az a kifejezés, amely talán legjobban érzékelteti velünk, hogy miről van szó.

A perzsa nagybirtokos gazdagsága magában sem nem bűn, sem nem igazságtalanság. De a szociális összefüggésben valahogy nem méltányos. A világpiaci árak fonáksága nem föltétlenül jogtiprás következménye. Ha a fennálló jogrendszer szempontjából foglalunk állást, nincs tehát okunk arra, hogy bármilyen változtatást javasoljunk. Mégis érezzük, hogy valami nincs rendjén — mert az emberi természetbe bele van írva, hogy minden embernek és embercsoportnak joga van a létfenntartáshoz és az élet méltányos minőségéhez. A mechanizmussal van tehát valami baj. Hiányzik egy olyan általánosan elismert elvi keret, amelyhez közösségi életünk gyakorlati problémáit viszonyíthatnánk egy méltányos — és mondhatjuk így is: igazságos — rend elérése érdekében.

Ha ebből a szemszögből vesszük vizsgálat alá a Harmadik Világ belső és külső problémáit, nyilvánvalóvá válik, hogy gyökeres — és egész bolygónkra kiható — reformokra van szükség.

Még a civilizált népeknek is csak kisebbsége tudja, hogy az első nagy, történelmi lépés ebben az irányban már megtörtént. Ez az általános emberi jogok megfogalmazása volt, amelyet az ENSZ közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el egyhangúlag. Ez a kiáltvány 30 pontban .szögezi le „az em74