Szolgálat 31. (1976)

A medellini konferencia záróokmányából

2) Fegyverkezés. Egyes országokban a józanság határát meghaladó fegyverkezési láz állapítható meg. Ezt gyakran a nemzeti közösség követeli meg. A Populorum Progressio egyik mondata különösen idevág: „Amikor annyi nép éhezik, amikor annyi otthon nyomorog, amikor annyi ember él tudatlanságba merülve, minden fegyverkezési láz tűrhetetlen botrány."

Az erőszak kérdése Latin-Amerikában

Az erőszak Latin-Amerika egyik legsúlyosabb problémája. Nem bízhatjuk az érzelmek és szenvedélyek döntésére azt, amitől kontinensünk országainak jövője függ. Súlyos mulasztást követnénk el, ha ebben a drámai helyzetben nem hívnánk fel a figyelmet az evangéliumi szeretetből fakadó keresztény tanításra.

Senki sem fog csodálkozni, ha újból határozottan megerősítjük a béke termékenyítő erejébe vetett hitünket. Ez a mi keresztény eszményünk. Az erőszak „sem nem keresztény, sem nem evangéliumi" (VI. Pál bogotai beszédéből, Euch. Kongr. 1968. aug. 28). A kereszténység békeszerető, s emiatt nem szégyellj magát. De nem egyszerűen pacifista, mivel harcolni is képes (lásd VI. Pál 1968.jan. 1 -i üzenetét).

Ha a keresztény hisz a termékenyítő békében, mint az igazságosságra vezető eszközben, akkor hiszi azt is, hogy az igazságosság értelmi feltétele a békének. Nem kerüli el figyelmét, hogy Latin-Amerika sok részében olyan igazságtalansággal áll szemben, amelyet joggal nevezhetünk rendszeresített erőszaknak. A jelenlegi állapotok ugyanis sértik az alapvető jogokat. Olyan helyzet ez, amelyik átfogó, merész, sürgős és mélyreható átalakulást követel. Nem csodálhatjuk tehát, hogy Latin-Amerikában megszületett „az erőszak kísértése" (PP 20). Az ember nem élhet vissza egy nép türelmével, amelyik éveken keresztül olyan állapotokat tűr el, hogy az emberi jogok jobb ismerői ezt nehezen viselnék el.

Felhívásunkat elsősorban azokhoz intézzük, akiknek bővebben jutott a gazdagságból, a műveltségből és a hatalomból. Ezek gyakran nyomást gyakorolnak a kormányokra, megakadályozva a szükséges reformokat. Sürgető felhívást intézünk tehát hozzájuk: ne tüntessék fel úgy az Egyház békét hangoztató állásfoglalását, mintha ez passzív vagy aktív ellenállást jelentene a szükséges és mélyreható reformokkal szemben. Ha egyesek buzgón őrzik kiváltságaikat, s főképpen ha ezeket erőszakkal védik, a történelem színe előtt felelőssé teszik önmagukat „a kétségbeesés kirobbanó forradalmainak“ előidézéséért (VI. Pál idézett bogotai beszéde).

Azok is felelősek az igazságtalanságokért, akik a rendelkezésükre álló eszközök mértéke szerint nem cselekszenek az igazság érdekében. Passzívak maradnak, félnek a személyes áldozatoktól vagy attól a kockázattól, amelyet minden merész és valóban hatékony cselekvés magával hoz.

Reméljük, hogy az öntudatra ébredt nép dinamizmusa az igazság és a béke szolgálatába áll. 1

68