Szolgálat 31. (1976)

A medellini konferencia záróokmányából

Különösen két szempontra hívjuk fel a figyelmet:

A) Gazdasági szempontok

1) A nemzetközi kereskedelem fokozatos elfajulása: Az árucsere viszonylagos értékcsökkenése következtében a nyersanyagok — az iparcikkek árához viszonyítva — mindig kevesebbet érnek. Ez azt jelenti, hogy a nyersanyagot szállító országok — főképpen ha egy cikk termelésére szorítkoznak — mindig szegényebbek lesznek, míg az iparosodottak mind jobban gazdagodnak. Ez az igazságtalanság, amelyet már a Populorum Progressio (56-6T) ostorozott, megsemmisíti az esetleges külföldi segélyek pozitív befolyását.

2) Az anyagi és emberi tőke menekülése. A biztonság és az egyéni haszon keresése országaink jómódban élő rétegeinek sok tagját arra indítja, hogy vagyonukat külföldön fektessék be. Ennek az eljárásnak az igazságtalanságára is rámutatott a Populorum Progressio (24). Ehhez járul a szakértők és a jól képzett emberek menekvése. S ez még súlyosabb, mint a tőkéé, ha meggondoljuk, milyen nehézségekbe került kiképzésük, és értékes működésük mennyire hatványozza a lehetőségeket.

3) Adókijátszás, haszon és nyereségek külföldre való átutalása. Különféle köztünk működő külföldi társaságok (s egyes hazaiak is) csalafinta eljárásokkal rendszeresen kijátsszák az érvényben lévő adófizetési rendeleteket. Azt is tapasztaljuk, hogy többször külföldre utalják át hasznukat és nyereségüket, anélkül, hogy megfelelő befektetéseket végeznének népünk fokozatos fejlődése érdekében.

4) Fokozatos eladósodás. Nem ritkán tapasztaljuk, hogy a nemzetközi kölcsönök rendszere gyakran nem veszi tekintetbe országaink tényleges szükségleteit és lehetőségeit. Fennáll a veszély, hogy elmerülünk az adósságokban, s törlesztésük felszippantja a nyereség nagy részét (Populorum Progressio 54).

5) Nemzetközi monopóliumok és a pénz nemzetközi imperializmusa. Hangsúlyozni akarjuk, hogy országaink gazdasági függésének fő bűnösei azok az erők, amelyek zabolátlan nyereségvágytól fűtve a gazdasági diktatúrához és „a pénz nemzetközi imperializmusához“ vezetnek. Ezeket már XI. Pius elítélte a Quadragesimo Anno-ban, VI. Pál pedig a Populorum Progressio-ban.

B) Politikai szempont

Elítélünk minden, bármilyen árnyalatú imperialista ideológiát, amely La- tin-Amerikában működik, akár közvetve, akár pedig nyílt közbelépéssel.

III. Feszültségek Latin-Amerika országai között

Az országaink egymás iránti feszültségét előmozdító tényezők közül kiemeljük a következőket:

1) Túlfűtött nacionalizmus. Már a Populorum Progressio (62) rámutatott ennek a magatartásnak kártékonyságára, éppen ott, ahol a nemzetek gazdasági gyengesége megköveteli az erőfeszítések, tudományok, anyagi eszközök stb. összefogását.

67