Szolgálat 31. (1976)
A medellini konferencia záróokmányából
testesülve kiszabadítson minden embert mindenfajta rabszolgaságból, amelyben a bűn fogva tartja: az éhségből, a nyomorból, az elnyomásból és a tudatlanságból, egyszóval: az igazságtalanságból, amely az emberi önzésben gyökerezik (Jn 8,32.34). Hogy igazán felszabadulhassunk, minden embernek meg kell térni. így érhet el hozzánk „az igazság, a szeretet és a béke országa“. Minden embermegvetés, minden igazságtalanság eredetét az emberi szabadság belső kiegyensúlyozatlanságában kell keresni, amely a történelem folyamán állandó helyesbítésre szorul. A keresztény üzenet eredetisége nem annyira a strukturális változtatások szükségének hangoztatásában áll, hanem az ember megtérésének sürgetésében. Új és megújított rendszerek nélkül nem lesz új kontinens Dél-Amerikából. De főként nem válik azzá új emberek nélkül, akik valóban szabadok és felelősségteljessé válnak az Evangélium világánál. Csak Krisztus fénye vet világot az emberi misztériumra. Az üdvtörténet ennél a fénynél az emberi előhaladás és felszabadulás megvalósítása — egyetlen tárgya a szeretet. „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény“ (2Kor 5,17). A hit és keresztség által az ember átalakul, betelik a Lélek ajándékával, új dinamizmussal — s nem önzéssel —, szeretettel, ami az Isten, embertestvérei és a dolgok felé új és mélyebb viszony keresésére ösztönzi. A szeretet, az emberi tökéletesség és következésképpen a világ átalakításának alaptörvénye (GS 32) nemcsak az Úr legfőbb parancsa. Hajtóerő is: szükséges, hogy a keresztényeket az igazságosság megvalósítására ösztönözze a világban. Ehhez az alap az igazság, és jele a szabadság. Az Egyház tudja, hogy az emberi hivatás kiteljesedése és tökéletessége az által jön létre, hogy minden ember a Húsvétba, vagyis Krisztus győzelmébe kapcsolódik. Azonban ennek a végleges megvalósulásnak reménye, ahelyett, hogy elaltatná, „újra kell, hogy élessze a föld tökéletesítésére irányuló törekvést, ahol az új emberiség teste formálódik, ez valamiképpen elővételezheti az új korszak látomását“. Ne keverjük össze az evilági fejlődést és Krisztus országát. De az első is nagyban érdekli Isten országát, hiszen hozzájárulhat az emberi társadalom megfelelőbb rendezéséhez (GS 39). Az igazságosság keresztény keresése a bibliai tanítás követelménye. Mi emberek csak alázatos sáfárjai vagyunk a földi javaknak. Az üdvösség keresésében kerülnünk kell a kettősséget (dualizmust), az evilági feladatok és a megszen- telődés szétválasztását. Jóllehet sok minden tökéletlen körülöttünk, a remény emberei vagyunk. Hisszük, hogy a Krisztus és embertestvéreink iránti szeretet nem csupán az igazságtalanság és elnyomás alól felszabadító hatékony erő. Sugallója a szociális igazságosságnak is, értve ezen egy életfelfogást és a népeink teljes kifejlődéséhez vezető lendületet. Béke Ha „a béke új neve: fejlődés“, akkor a dél-amerikai fejletlenség, amint az a különböző országokban különféleképpen mutatkozik, olyan igazságtalan helyzet, amelyik a békével ellentétes feszültségeket támaszt. 5 65
