Szolgálat 31. (1976)

Georges Cottier: Van-e keresztény tanítás az erőszakról?

kifejti a természetjog valamelyik követelményét, ez sajátos, magában véve pozitív folyamatot képvisel. De ez a folyamat nem autonóm: az ember történelmi tapasztalata adja meg föltételeit és jellegét. Az ember, technikai hatalmának tükrében, fölfedezi, miféle lehetőségeit hordja magában a gonosznak és a megsemmisítésnek. Alkotásai tehát önmagára utalják vissza, arra szólítják fel, hogy vizsgálja meg lelkiismeretét, és romboló, ölő erőinek torzító tükréből világosabban tudja kiolvasni a pozitív parancsot a testvéri béke építésére. A félelem megvan benne; szerepe az, hogy a bölcsesség kezdete. De nem maga a bölcsesség. A halálban való egyenlőség, amelyet a modern háború egykönnyen megvalósíthat, arra indít, hogy jobban megértsük a minden embert egyesítő testvéri szolidaritás értelmét.

Ez egy második megjegyzéshez vezet el bennünket. A béke nem a háború egyszerű hiánya, sem a háború elhalasztása vagy elnézése. Ellenkezőleg: a háborút kell meghatároznunk a béke pozitív értéke felöl. A béke mély rend, összhang, egyetértés gyümölcse. Ismét alapvető meglátásunkra bukkanunk: első a béke, a rend, a harmónia. Ezért van a hangsúly a béke létrehozásának pozitív feladatán, amelynek kezese csupán egy nemzetközi politikai rend lehet. Ebből a rendből következik majd az erőszak részleges kiküszöbölése és a háború erőszakának teljes kiküszöbölése.

Jegyezzük meg ezzel kapcsolatban, hogy az „erőszakmentesség“ (francia: non-violence) kifejezés zavart kelthet, mert negatív jellegű, és így azt sugalmazza, hogy a kezdeményezés az erőszaké. Jobb lenne: a béke munkása, mint egy harcos és építő jellegű erény meghatározása.

Ezért a béke művének a béke (és az erőszak) előfeltételeivel kell kezdődnie. Mert elhanyagolták ezeket az okokat, azért volt sokszor már késő, amikor meg akarták fékezni az erőszak túltengéseit, a belőlük folyó okozatokat. Már most az erőszak egyik forrása: a mi fogalmaink a gazdasági, társadalmi és politikai életről. A nemzet bálványozása, az államok szuverenitásának mítosza vagy a gazdasági egyenlőtlenségek az erőszak létrehozó okai. A békéért folytatott küzdelem egyik fajtája tehát a gondolkodás, a nevelés, az intézmények szintjén kezdődik. Például a történelmi kézikönyvek felelőssége igen nagy lehet.

A nemzetközi rendet — amelynek kezesei valódi politikai tekintéllyel rendelkező nemzetközi intézmények — állandó hódításnak kell felfognunk. És a tekintély hathatós voltához az szükséges, hogy rendfenntartó erővel legyen ellátva. Mert az összeütközések, az erőszak tűzhelyei nem fognak eltűnni, és csak erővel oszlathatja el őket. A háború erőszakát csak akkor lehet legyőzni, ha készen állnak fenyegetésének kivédésére, amely mindig újra fölmerülhet.

A zsinati szöveg, amely — mint mondottuk — a mai kor történelmi pál- fordulását tükrözi, a jogos védelem jogairól beszél: ezt az államok mindaddig megőrzik, ameddig megkívánt nemzetközi rend még nem épült ki. Ez a zá55