Szolgálat 31. (1976)

A világ püspökei az igazságosságról (Eke B. Antal összeállítása)

Jék abban a közösségben, amelyiknek tagja, öntudatos alanya legyen jogainak és kötelességeinek, s környezetében értékes eleme a gazdasági, társadalmi és erkölcsi haladásnak“ (VI. Pál pápa bogotai beszédéből, 1968).

Mindenekelőtt elismerjük, hogy mi keresztények nem voltunk teljesen hűek az evangéliumhoz. Szavainkkal és tetteinkkel, hallgatásunkkal és mulasztásunkkal közreműködtünk a jelenlegi igazságtalan helyzet kialakításában. S mint az ország lakói felelősek vagyunk testvéreink nagy részének kizsákmányolásáért is.

A perui püspöki kar nem lehet érzéketlen a hazánkban tapasztalható megdöbbentő igazságtalanságokkal szemben s a belőlük származó szegénység és fejletlenség iránt. Krisztus, „bár gazdag volt, kiüresítette magát“, hogy a szegényeknek megváltást és szabadulást hozzon. A tőle kapott parancsnak megfelelően az Egyháznak látható jelként kell élnie azt, hogy a szegény kedves az Úrnak. így mutatja meg elkötelezettségét azok iránt, akik szenvednek.

Az evangéliumi szegénység hivatásának rá kell ébresztenie Isten népét teljes egészében — a püspököket, papokat, szerzeteseket és a híveket —, hogy vessék alá minden téren komoly vizsgálatnak magatartásukat és feladataikat. Ugyanígy keressenek új utat-módot életük, jelenlétük és cselekedeteik formájában, Urunk hívására, országunk történelmi helyzetének megfelelően. Ennek értelmében a püspöki kar sürgős feladatának tekinti, hogy felülvizsgálja az egyházmegyék, szerzetesi közösségek és egyéb egyházi szervek ingatlanjait, javait és értékeit. Áttekintő képet akarunk szerezni a helyzetről, tudni akarjuk, mire valók s az evangéliumi szegénység szellemében a szolgálatra akarjuk őket beállítani.

E döntésünk indítóokai: Sok szerzetesi, papi és világi közösségben él a vágy, hogy hitelesebben éljék az evangéliumot, mint nagyobb lelki szabadság kifejezőjét, javaikat a közösség szolgálatára szánva. Továbbá ezek az ún. „egyházi javak“ céljukkal sokszor ellentétes eredményt érnek el, mivel azt a látszatot keltik, hogy az Egyház hatalmas és gazdag.

Nem tekinthetjük magunkat Mária fiainak, ha nem szeretjük a szegényeket

(R. A. Villalobosnak, a Costa Rica-i püspöki kar elnökének beszédéből 1975. szept. 24-én, az Angyalok Királynéjának, az ország patrónájának ünnepén a képviselőházban)

Sokat kell tenni a szegényekért Costa Ricában: a bérkérdésben, a lakás- kérdésben, az egészség, a földreform, a munkalehetőségek és a nevelés érdekében — hogy csak egy-kettőt említsünk föl számtalan szükségletünk közül. Véget kell vetnünk a spekulációnak. Förtelmes bűntett, aminek révén egyesek egyik napról a másikra meggazdagodnak, de sok szegény nyomorának, megszámlálhatatlan otthon éhségének, ártatlan gyermekek rosszultáp- láltságának és korai halálának árán. Az Isten szerelmére, senki ne mondja, hogy ez demagógia vagy nagyítás. Siralmas valóság ez, «amit egyházmegyém40