Szolgálat 31. (1976)

Belon Gellért: Igazságosság, jog és evangélium

seknek. Mindegyikre szükség van, mindegyik keresztény szolgálat. Az Egyház mozdítsa elő valamennyit.

Az igazi keresztény segítőt az jellemzi, hogy az igazságtalanság minden fajtájára érzékeny. Nem választ ki közülük egyet mint egyedül jelentőst, hogy azt orvosolják az összes többi árán. Egyaránt érzékeny az éhségre, a szabadság megtagadására vagy a bimbózó emberi életnek az abortusszal történő teljes kiirtására. Ez az általános érzékenység az egész értékskála iránt különbözteti meg a szónak inkább politikai és polgári értelmében vett társadalmi reformertől.

Végül a papszenteléssel kapott evangelizáJó megbízatás küldetés az igazságosságért való munkára is, mert arra küld, hogy gyökerében gyógyítsák az igazságtalanságot: az ember szívében. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a pap sajátos szakértelmet igénylő szolgálatokat ne teljesíthessen, sőt néha éppenséggel magával hozza.

Belon Gellért

IGAZSÁGOSSÁG, JOG ÉS EVANGÉLIUM

Ha egy témának bibliai vonatkozásait keressük, ki kell nyitnunk a Biblikus Teológiai Szótárt, és ott kitűnő eligazításokat kapunk a felvetett kérdésekre. Épp ezért nagyon meglepődünk, amikor a igazságosságról ilyeneket olvasunk: „A jogi értelemben vett igazságosságra való buzdítás nem foglal el központi helyet Jézus igehirdetésében. Nem találjuk meg az igazságosság kötelezettségeinek szabályzását . . . Ennek a hallgatásnak okai világosak . . . Mindamellett Jézus bizonyára buzdította kortársait, hogy tegyenek eleget a „közönséges" igazságosságnak, de a szövegekben ennek nincs nyoma“ (564. o.).

Meglepődésünk még csak növekszik, ha arra gondolunk, hogy az igazságosságot Arisztotelész embernek emberhez való kapcsolatainak rendezésében látja. Szerinte az igazságosság örök és állandó szándék: mindenkinek megadni a magáét (ius sióim cuique tribuendi). Különösnek látszik, hogy az evangélium éppen erről az általános rendezői elvről hallgat. Szent Tamás nyomán a skolasztika is tévedne, mikor a négy sarkalatos erény (okosság, igazságosság, erősség és mértékletesség) közül a főhelyet a sorrendben is első, de intellektualista rendszerének is kedvezőbb megítélésű okosság helyett a sorrendben másodikként álló igazságosságnak adja?! Külön fejezetet ír ugyanis az igazságosságról mint „virtus generálisáról [11/11. 58. qu. 5. art.), és ugyancsak Arisztotelészt idézve lapidárisan kijelenti: Justitia est omnis virtus.“ Ezt azt jelenti, hogy a teljes emberség foglalata az igazságosság. Ha így nézzük az igazságosságot, akkor kérdőjeleink még nagyobbra nőnek a fenti megállapítások nyomán. Szinte hihetetlennek hang18