Szolgálat 30. (1976)
Halottaink - P. Jőcsák Máté Mihály OSBM (P. Bazil OSBM) - Zabb János Elek kármelita testvér (Confrater)
beteghez. Szinte soha nem vette ki szabadságát, de vállalta minden szabadságra menő paptestvérének helyettesítését. A keresztségben kapott védőszentjének, az assziszi Szentnek példájára nagyon igénytelen, szerény és valóban szegény volt. Semmi érték, vagyontárgy nem maradt utána. Amije volt, azt még életében jótékonyságra fordította. Szerzetesi neve is élete pályáját szabta meg. A Teofil nevet vette fel a szerzetesi beöltözésen; ez azt jelenti: Istent szerető. Szerette Istent imádságos leikével és áldozatos papi működésével. Szerette Istent az Ő népében, Hajdúdorog népében, amelyet egy emberöltőn át igaz szeretettel szolgált. Isten magához vette lelkét, megkímélve a halál gyötrelmeitől. Halála napján még misézni készült, de nem ért el a templomba. Alig hagyta el otthonát, az utcán szív- infarktusban összerogyott, és a szomszédból halva vitték vissza otthonába. A hajdúdorogi hívek ezrei, negyven év tanítványai és lelkigyermekei gyászolták. Temetésén a székesegyházat zsúfolásig megtöltve állták körül a ravatalt, majd kísérték ki utolsó útjára 1975,febr.28-án a hajdúdorogi temetőbe. Legyen örök emléke és boldog nyugalma. Confrater P. JÖCSÁK MÁTÉ MIHÁLY OSBM (1898— 1975) Két évig tartó betegség és példás türelemmel viselt szenvedés után csendesen költözött át az örökkévalóságba Máté atya. Rendi és paptestvérei 1975,márc.22-én a máriapőcsi bazilikából kísérték ki a temetőbe rendtársai mellé örök nyugalomra. Máriapócson született, a gimnáziumot az ungvári kát. gimnáziumban végezte. Érettségi után az újonnan reformált bazilita rendbe lépett. Rómában a Gergely- egyetemen végezte a teológiát mint a Germanicum-Hungaricum növendéke. Pappá szentelése után négy éven át a rendi növendékek nevelésével bízták meg elöljárói. 1932-től pedig a máriapőcsi monostor gazdasági ügyeit intézte tíz éven át mint gondnok, majd házfőnök. Nagyon sokan fáradt a híres búcsújáróhely fejlesztése érdekében. Renováltatta az egészet. Mint főelöljáró is mindig szívén viselte a kegytemplom sorsát. Bár beosztásánál fogva a gazdasági gondok nagyon lefoglalták, soha nem tévesztette szem elől, hogy ő elsősorban Krisztus papja. A lelkipásztori munkából egy percre sem kapcsolódott ki. A búcsújáró helyen mindig talált időt a zarándokok gyóntatására és lelki ellátására. Mindenkor örömmel ment népmissziőkat tartani. Hátramaradt beszédeinek sokasága bizonyítja, milyen nagyra becsülte az igehirdetést. Alsóregmecen szervező lelkészként működött 1950-től 23 éven át. Lelkipásztori teendői mellett itt is fáradhatatlanul dolgozott, hogy az Isten házát minél szebbé tegye. Parőchiát épített, és még betegen is kiszolgálta híveit, akik szerették, és ezt temetésén nagyszámú megjelenésükkel igazolták. A szent liturgia szavaival kérjük: „Uram . . . szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik", és „adj tőlünk elköltözött szolgádnak boldog nyugalmat". P. Bazll OSBM ZABB JÁNOS ELEK kármelita testvér (1902 — 1976) Mint fiatal drogista segéd lépett a kármelita rendbe, segítőtestvémek. A legkülönbözőbb beosztásokban működött, és mindenütt nagy szorgalommal teljesítette kötelességét. Ugyanakkor ápolta magában az Imádságos lelkületet is. Gyermeki szeretettel viseltetett a Szűzanya és Szent József iránt. , öregségét a pannonhalmi szociális otthonban töltötte. Ott is kitűnt imádság- szeretetével. Korán reggel ő volt az első a bazilikában, és várta a szentmisére érkező atyákat, hogy sorban ministrálhasson nekik. 98
