Szolgálat 30. (1976)
Eszmék és események - Aszkézis? (Visszhangok 28. számunkra)
Levelem kezdete húsvéti üzenet legyen: Élek! Több mint egy hónapig kórházban feküdtem. Másik három hónapba tellett, míg újra teljesen munkaképesnek nyilvánítottak. Ráadásul 1975 októbere óta nem volt káplánom. Egyedül dolgoztam ezen a 44000 lelket számláló óriási plébánián. Betegségem alatt a szomszédos szeminárium és iskola atyái helyettesítettek áldozatkészen. Plébániai nővéreink kereszteltek és végezték a halottak beszentelését. A többit a laikus segítők intézték üdvös tanulság volt részemre: „senki sem nélkülözhetetlen, még én sem". A szentévben a plébániához tartozó mind a 33 faluban három napos népmissziót tartottunk. A hatás megőrzésére a falvak egyháztanácsot választottak. A befejező mozzanat pedig zarándoklat volt a „Manaoagi Miasszonyunk“ híres kegyhelyére. Magam sajnos csak az ablakból nézhettem. A több mint ezer férőhelyes templomban nem fértek el a látogatók. Mutatja ez népünk nagy szeretetét az Istenanya iránt. Dec. 14-én érsekünk, Federico Limon SVD ünnepélyes mise után 160 laikus segítőnek nyújtotta át kinevezési okmányát, és felavatta a tanácstagokat. Apr. 3-án volt a papszentelés. Szép számban kaptunk új papokat, köztük egy ide is került. Máj. 1-én foglalta el helyét, nagy megkönnyebbülésemre. Imádkozzanak értem, munkatársaimért és híveimért, hogy békében dolgozhassunk Isten művén. Mindnyájuknak forró — tropikus — nyári üdvözleteimet küldöm! Bellér Lajos SVD Our Lady of the Purification Parish Binmaley, Pangasinan 0715 Philippines ASZKÉZIS? Visszhangok 28. számunkra — Nem értek egyet az aszkézisről szóló cikkeikkel. Már a megfogalmazás is visszataszít. Minden századnak megvolt a maga sajátossága, és annak megfelelően „komolyan" élték az önmegtagadást. Fejlődött, változott a forma különösen a zsinat után. Egyik század sem mondhatja a másiknak: „ócska, elavult". A jelen legyen mindig híd, amely a múltat a jövővel összeköti. Ez a híd a tisztelet. Tisztelet a múltért és jelenért, valamint a jövőért. Ha a zsinatnak megfelelően új formákat keresünk, nem kell lenézni az elmúlt 30-40 év törekvéseit. Az arányok nagyon különbözők. Azt sem hiszem, hogy a böjt „megszokott" legyen, rutin — az önmegtagadás minden alkalommal erőfeszítésbe kerül. A lemondás soha nem automatikus, hanem minden egyes alkalom küzdelem ára, legyen az testi, lelki vagy anyagi lemondás. (Idős nővér Belgiumból) — Nem tudom, hogy köszönjem meg ezt az utolsó számát a „Szolgálat'-nak. Minden száma gazdag, értékes, de ez igazán kimeríthetetlen. Az ember nem tudja, melyik cikket mondja a legjobbnak. Nem olvasni, tanulmányozni való. Elvittem egy „Encontro“-ra, ahol az imáról elmélkedtünk, helyesebben 2-4-6 órát imádkoztunk naponta, sőt egész éjjel is virrasztottunk. Ott lévén több és nyugodtabb idő, tettem felfedezéseket a magammal vitt „Szolgálatiban. Isten fizesse meg minden sorát. (Idős nővér Brazíliából) — Nagyon aktuális a téma, mert az aszkézis régi formái nálunk is elvesztették vonzóerejüket. így mindenki hálás az útmutatásért, mit igényel és fogad el a mai kor embere az aszkézis terén. (Ausztriai nővér) — A napokban kezembe került a „Szolgálat“ legutóbbi száma, amelyben az aszkézisről szóló cikkek különösen megragadták a figyelmemet. Mér régóta kerestem magamnak erre feleletet. (Papnövendék Jugoszláviából) 87
