Szolgálat 30. (1976)
Tanulmányok - Őrsy László: „Boldogok a lelki szegények“
nyomorba ne dönts, csak azt add meg nekem, ami életem fenntartására szükséges." Urunk idejében a vallási értelemben vett szegénység teológiája nagyon kiérett. Izrael szegényei Isten barátainak, szeretett gyermekeinek tekintették magukat, ók hűségesek maradtak Jáhvéhoz; ők voltak Izrael „maradéka", az a kicsiny csapat, amely nem csalta meg Isten bizalmát. Fizikailag ugyan szegények voltak, de lelkileg gazdagok. Krisztus valóban előszeretettel viseltetett irántuk. Anyjául egy szerény szüzet választott Dávid házából; oltalmazójául egy fiatal ácsot; és mikor a Messiás megszületett, pásztorok hozták hozzá elsőül szeretetüket és hódolatukat. Amikor Urunk ki akarta választani jövendő egyházának tizenkét oszlopát: az apostolokat, Izrael szegényei közül választotta őket. Szívük szegény volt, s Izrael megváltására vártak. Nem azért lettek kiválasztottak, mert szegények voltak világi javakban. Lehet, hogy a maguk módján jó dolguk volt. De a kifejezés előbb említett teljes vallási értelmében vett szegények voltak. Hűséges emberek, akik megtartották a törvényt, és Istenbe vetették reményüket. Lelkűket igaz jóság töltötte be. Nem voltak műveltek a szó szakszerű értelmében. Egyszerű emberek voltak. Néha veszekedtek is egymással, mint az emberek általában. De Isten szerette őket, ők pedig szerették Istent. Nézzük először azt, amit a szegénység erénye pozitív oldalának nevezhetnénk, azután a negatív oldalát. De meg kell jegyeznünk: valójában nem helyes a szegénységet pozitív és negatív elemekre osztani. Egyetlen oszthatatlan valóság. Ha két oldalról vizsgáljuk, csak azért tesszük, hogy valami rendet tartsunk. A szegénység előfeltétele: Isten országának megtapasztalása Ezt mondja Urunk: „Boldogok a lelki (szívbeli) szegények, mert övék a mennyek országa." Nem úgy mondja: övék lesz. Az evangéliumi szegénység kulcsa igazából Isten országának ez a jelen idejű birtoklása és ennek megtapasztalása. A szó vallásos értelmében mindaddig nem lehetünk szegények, míg nem birtokoljuk Isten országát. Figyelmünknek tehát elsősorban az Ország birtoklása felé kell fordulnia. Ha már a mienk és megtapasztaltuk valóságát, akkor képesek leszünk a szó evangéliumi értelmében vett szegény életre. Szegénységünk arányos lesz azzal, milyen mértékben vettük birtokba Isten országát. Más szóval: hogy szegények legyünk Krisztussal, ahhoz szükséges, hogy valami tapasztalatunk legyen Krisztus gazdagságáról. Amíg valaki nem éli át ezt a gazdagságot, nem lehet, nem lesz szegény. Nem azt mondjuk ezzel, hogy nem élhet nélkülözésben. Élhet. Azt sem, hogy nem folytathat akár zordul szigorú életet. Ezt is megteheti. De ez önmagában még nem lenne Igazi szegénység a szó bibliai értelmében. Hogy szegények legyünk Krisztussal és hogy élvezzük a szegénységet Krisztussal, ahhoz szükség van Isten 6
