Szolgálat 30. (1976)
Eszmék és események - A Szentatya és a szentév (Franz Köriig)
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK A SZENTATYA ÉS A SZENTÉV König bécsi bíboros az 1975-ös szentévre visszatekintve kijelentette: a századok folyamán minden szentév az Egyház életerejének és életérzésének kifejezője volt, ugyanakkor pedig mindig erősebb ösztönző magának az Egyháznak. Különösen állíthatjuk ezt a legutóbbiról. A hangsúlyeltolódás világos. Az Egyház bensőségesedésé- nek folyamata az eddiginél erősebben érvényre juttatta a lelki vonásokat. — A szentév jellegzetességét a mindenkori pápa személyisége is adja. Az elmúlt évben ismételten jártam Rómában, és különböző alkalmakkor láttam VI. Pált. így azt hiszem, elmondhatom, hogy éppen ez a pápa olyan mértékben nyomta rá bélyegét a szentévre, mint talán még egy elődje sem. Azt mondják: VI. Pál pápa nem imponáló főpapi egyéniség, mint XII. Pius, az 1950-es szentév pápája. Nincs meg benne — mondják — XXIII. János adománya sem, hogy természetes szívélyességgel nyerje meg az emberek szívét. A maga idejének és a maga egyházának pápája: egy aggodalmakban vergődő koré és egy szenvedő világé. Mindenekelőtt a szolgálat pápája. A kor szorongása az övé is, az Egyház baja az övé is. Testvére kora embereinek, a szorongó, szenvedő és kételkedő embereknek: testvér odaadásában, végsőkig való kiüresedésében, abban, hogy velük érez és velük akarja hordani gondjaikat. Talán nem adatott meg neki a nagy uralkodói gesztusok adománya, sem a közvetlen természetességé. De egészen nagy a pápa ott, ahol lehetőségeinek határához ér, és próbál túlhágni rajtuk. Amikor tartózkodóan és egy kicsit vonakodva kitárja a karját, mindenki érzi, aki csak egyszer is látta: ez az ember oda akarja adni magát testvéreiért. VI. Pál pápa nem robusztus testi erejű és egészségű valaki. Amit ebben az évben a fizikumából kikényszerített, sokkal több, mint amit megkívánhatunk egy embertől: majd mindennap zarándokokat fogadott, majd mindennap beszélt velük, a lehetőséghez képest minden csoporthoz anyanyelvén próbált szólni, és próbált sajátos problémáikra kitérni. Ez az ember nem kímélte magát. Nem fösvénykedik magával, hanem naponta elpazarolja magát. VI. Pál pápa sokat adott. De azt hiszem, sokat kapott is. A Rómát az év folyamán felkereső milliónyi zarándok szerető vonzódása, a felé áradó tisztelet és bizalom bizonyára megerősítette, vigaszt nyújtott 68
