Szolgálat 30. (1976)
Az egyház szava - A hittani kongregáció nyilatkozata a nemi erkölcs néhány kérdéséről
minden egyenes megsértése jelentős dologban — éppen a szexuális értékek nagy jelentőségénél fogva — súlyosan esik latba. A következőkben a nyilatkozat a tisztaság erényéről pozátíven tárgyai, főként Szent Pálra támaszkodva (Gál 5,19-23; iKor 6,9-11; ITessz 4,3-8; Ef 5, 3-8; 1Kor 6,15-20). Rámutat arra, hogy a keresztény egész személyiségében, tehát testében is Krisztus testének tagja és a Szentlélek temploma. Majd a keresztény aszkézis bevált eszközeit ajánlja a küzdő embernek. A befejezés rámutat a püspökök, papok, szülők, nevelők, művészek, világi hívők feladataira és felelősségére. A „Persona humana“ kezdetű nyilatkozaton egy bizottság csaknem 8 évig dolgozott. 1975.dec.29-én jelent meg. A téma égető időszerűsége miatt igen élénk visszhangja volt püspökök, teológusok, valamiint a nemzetközi sajtó részéről. Általában örömmel fogadták, hogy az Egyház fölemelte szavát az erkölcsi züllés ellen, és világosan megerősítette a hagyományos keresztény tanítást. Sajnálatos viszont, hogy a dokumentum mind a teológiai megalapozás, mind a pasztorális útmutatás terén meglehetősen szűkszavú. A lélektan, biológia, társadalomtudományok megállapításainak jobb kiaknázását várták. Minthogy a természettörvény erős hangsúlyozása a „Humanae vitae“ enciklika esetében sok vitára adott alkalmat, a jelenlegi nyilatkozat tartózkodóbban hivatkozik erre. így viszont jobban előtérbe kerül a hagyomány és az egyházi tanítóhivatal tekintély] szerepe. A deduktív módszer mellett nehezményezik a nyilatkozat stílusát. Hangsúlyozza ugyan a lelkipásztori megértés és óvatosság fontosságát, de kissé száraz, inkább jogi jellegű nyelve mögül nem érződik eléggé az, amiből kétségtelenül született: Krisztus Egyházának gondja az emberért. A zsinati dokumentumokhoz és VI. Pál körleveleihez képest a nyilatkozat hangneme visszaesést képvisel. Pedig sok mai ember fogékony lenne a józan irányításra, ha leikéhez közelebb álló formában kapná. Elgondolkoztató Weber püspök állásfoglalása. Ne annyira azzal törődjünk — mondja —, mennyiben szerencsés a dokumentum stílusa, hanem tegyük fel magunknak komolyan a kérdést: merre tartunk az erkölcsi fejlődés terén, és mi a teendőnk mint keresztényeknek. Tudnunk kell határozott nemet mondani minden visszaélésre, s ugyanakkor segítenünk kell, hogy minden ember Isten emberszerető szándéka szerint, minden képességével együtt kifejlődjék. R. . 67
