Szolgálat 30. (1976)
Az egyház szava - A hittani kongregáció nyilatkozata a nemi erkölcs néhány kérdéséről
A HITTANI KONGREGÁCIÓ NYILATKOZATA A NEMI ERKÖLCS NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL Bevezetőül a nyilatkozat megállapítja: a tudomány mai allása szerint a szexualitás az emberi életet legmélyebben befolyásoló tényezők közé tartozik. Ugyanakkor a társadalomban olyan mértékű erkölcsi lazulás tapasztalható, amely még a keresztények nézeteit is megzavarja. Az Egyház ennek láttán nem maradhat néma. Az ember nem járhat el kénye-kedve szerint az erkölcsi értékek megítélésében. Isten örök, objektív és változhatatlan törvénye szívébe van írva. A keresztények előtt ott áll Krisztus tanítása is. Az emberméltóságot csak a természetének megfelelő lényeges rend megóvásával lehet szolgálni. A nyilatkozat leszögezi, hogy az Egyház ezen a téren is az isteni törvény hiteles értelmezője volt és marad. Utal arra, hogy a II. vatikáni zsinatnak az erkölcsről és a házasságról szóló tanítására támaszkodik. De csupán néhány időszerű pontban kívánja most felhívni a figyelmet az Egyház tanítására. Három visszaélésről tárgyal: a házasságot megelőző nemi kapcsolatról, a homoszexualitásról és az önkielégítésről. A házasságot megelőző nemi kapcsolat ellentmond e kapcsolat belső természetének és rendeltetésének. „A tapasztalat megtanít, hogy a szerelmet a házasság szilárdságának kell megoltalmaznia: csak így felelhet meg igazán sajátos célja és az emberi méltóság követelményeinek." (Vö. Mt 19, 4-6; 1Kor 7,9.) Amellett az ilyen egyesülésből gyakran kizárják a gyermeket és ezzel a házassági szeretet teljes kifejlődését. Ami a homoszexuaiitást illeti: nem alaptalanul tesznek ma különbséget átmeneti (ezt többféle ok idézheti elő) és veleszületett, tehát gyógyíthatatlan homoszexuális hajlam között. A lelkipásztornak megértéssel kell az ilyenekhez közelednie, és bűnösségüket okosan megítélnie. Az objektív er kölcsi rendben tekintve azonban az ilyen magatartás súlyosan rendetlen. (Vö. Róm 1,24-27; iKor 6,10; Ilim 1,10.) A maszturbációt ma nem egyszer normális serdülőkori jelenségnek tartják. Ez nem áll. A nemi erők tudatos használata a házasságon kívül, bármilyen okból történjék is, lényegében ellentmond rendeltetésüknek. Az egyes esetekben természetesen az ember egész magatartását kell a lelkipásztornak és a nevelőnek figyelembe vennie. Bizonyos mozzanatok a felelősséget csökkenthetik. Az érintett fiatalokat segíteni kell a kellő természetes és természetfölötti eszközök használatában. Ezután arról van szó, mennyiben súlyos bűnök a szexuális vétségek. Egyesek szerint a szenvedély, gyengeség stb. közrejátszása miatt itt aligha állhat fönn az a tudatos és alapvető szembefordulás Istennel, ami a halálos bűn lényege. Ez igaz lehet egyéni esetekben, s ezért a lelkipásztornak türelemmel és jósággal kell eljárnia. Elvileg azonban tény, hogy az erkölcsi rend 66
