Szolgálat 30. (1976)

Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde az élelmezési világkonferencia résztvevőihez

ki ezt a jelenséget: „A mezőgazdasági szektor egy kicsit mindenütt elnyomott terület, akár a termelékenységi mutatószámról van szó, akár a munkaerőről vagy a falusi lakosság életszínvonaláról.“ Csak két jelét szeretnénk kidomborítani ennek az „elnyomásnak“: az iparosodott országokban a földművesek számának megfogyatkozását, olykor a megművelt területek csökkenését is; a fejlődő országokban pedig azt a tényt, hogy bár a lakosság nagyrésze földet művel, a mezőgazdaság a legelmaradottabb terület minden elmaradottságukban. Akármilyen értékes technikai eszközöket vetnek is latba, semmit sem érünk el igazi reform nélkül, amelynek pólusai: a mező- gazdaság rehabilitációja és a róla elterjedt felfogás megváltozása.

Hangosan kell hirdetni, szüntelenül elő kell mozdítani a mezőgazdaság- tejlesztő kutatás és cselekvés különféle szintjein a földművesek méltóságát, minden dolgozó méltóságát. 1971-ben, a FAO értekezlet tagjainak fogadásán mondottuk: „Nem elég többé megállítani a falusiak helyzetének növekvő eltorzulását a modern világban: arról van szó, hogy mindenestül szerves részévé tegyük őket ennek a világnak. Meg kell szabadítanunk az új nemzedéket attól a bántó érzéstől, hogy őket magukra hagyták, mintegy útszélre lökték, és távol tartják a mai haladás legjavától."

Ennek útja: a fejlődés világarányú és kiegyensúlyozott folyamata, olyan kormánypolitika támogatásával, amelynek elhatározott szándéka, hogy elismerje a mezőgazdaság megillető helyét. Véget kell vetni az erősebb gazdasági szektorok nyomásának, mert ez megfosztja a vidéket azoktól az erőktől, amelyek magas termelékenységű mezőgazdaságot biztosíthatnának. Olyan politikát kell kezdeményezni, amely a földműves ifjak esetében is kezeskedik a megfelelő hivatás öntudatos kiválasztásának alapvető személyi jogáról, egyenlő feltételekkel és előnyökkel. Ma mintha csak a városba és az ipar területére való elvándorlás tudná ezt számukra biztosítani.

8. Semmi kétség: .itt is csak úgy lesznek hatásosak a reformok, ha az egyesek magukévá teszik. Ezért alapvető a nevelés szerepe, hogy ne legyen hiány a személyi felkészültségben. „Szükséges a falusi lakosság aktív hozzájárulása; kell, hogy a földművesek hűségesek legyenek választott hivatásukhoz és megbecsüljék azt . . . hogy kultúrafejlesztő programokban vegyenek részt. Ez utóbbiak nélkülözhetetlenek, hogy a mezőgazdaság megszabaduljon teljesen elavult, tapasztalati módszereken alapuló mozdulatlanságából, és alkalmazza az új munkamódszereket, az új gépeket, az új módszereket" (Beszéd az olasz földművesekhez 1966 nov.13-án).

Az éhséget szenvedő emberiségnek tehát különös érdeke, hogy a kormányok nyújtsanak tanulási lehetőséget minden földművesnek: hogyan műveljék a földet, hogyan javítsák a talajt, hogyan kerüljék el az állatbetegségeket, hogyan növeljék a termést; végül pedig a megfelelő előkészítéshez hozzátartozik a szükséges hitel megadása is. Egyszóval: a paraszttömegeket termelésük és fejlődésük felelős munkásaivá kell átalakítani. így visszajutottunk annak a mindenre kiterjedő fejlődésnek a fogalmához, amely magában

64