Szolgálat 30. (1976)

Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde az élelmezési világkonferencia résztvevőihez

gek csökkentésének gyümölcse. Ma ütött az óra, hogy energikus elhatározással és kibúvó nélkül lépés történjék ebben az irányban. Talán a jelen óra veszélyei rákényszerítenek bennünket annak megvalósítására, amit még nem ért el a szolidaritás érzéke, vagy inkább az elemi társadalmi igazságosság (amely nem csupán a „ne lopj“ parancsát tartalmazza, hanem azt is, hogy tudjuk megosztani javainkat). Vagy pedig az emberek vakok és megátalkodottak maradnak sorsuk iránt, és alibit próbálnak keresni maguknak, például úgy, hogy értelmetlen és egyoldalú módon akarják megakadályozni a demográfiai növekedést, ahelyett, hogy a lényeget ragadnák meg?

Megengedhetetlen, hogy az emberiség javainak és segélyforrásainak urai úgy próbálják megoldani az éhség problémáját, hogy megtiltják a születést a szegényeknek, vagy éhen hagyják pusztulni azokat a gyermekeket, akiknek szülei nem illenek bele az emberiség jövőjére vonatkozó, puszta hipotéziseken alapuló elméleteik keretébe. Hajdanában — reméljük, ez már mindörökre a múlté — egyes nemzetek háborút viseltek, hogy megkaparintsák szomszédaik kincseit. De nem újfajta háború-e, ha születés korlátozást erőltetnek rá bizonyos nemzetekre, hogy ne követeljék többé jogos részüket a föld javaiból?

Ismételten teljes erkölcsi támogatásunkat nyújtjuk azoknak, akik már többször kijelentették a nemzetközi gyűléseken: készek nem csupán elismerni, hogy minden embernek joga van az élet szükséges javainak élvezetére, hanem valóban rendelkezésre is bocsátanák ezeket a javakat a rászoruló egyéneknek és népeknek, mindenféle kirekesztés és diszkrimináció nélkül, s ennek érdekében önként feláldoznák keresetük és vagyonuk megfelelő részét. Bátor reformok kilátásaira van szükség, hogy kiküszöböljük az akadályokat és aránytalanságokat, amelyek — elavult struktúrák maradványaképpen — elviselhetetlen igazságtalanságokat állandósítanak, vagy gátolják a termelés lendületét és fejlődését, pedig enélkül nem lehetséges az élethez szükséges javak megfelelő körforgása.

7. Azonban a legkiterjedtebb nemzetközi támogatás, az agrártechnika kutatásainak és az eredmények alkalmazásának gyorsított ritmusa, az élelmiszertermelés leggondosabban kidolgozott programja sem lehet eléggé hatásos, ha nem segítenek a lehető leghamarabb a technikai civilizáció egyik legsúlyosabb hiányán. Nincs megoldása az élelmezés világválságának a földművesek részvétele nélkül. Részvételük viszont nem lehet teljes és gyümölcsöző, ha nem vizsgáljuk felül gyökerestül korunk világának azt a magatartását, hogy kelleténél kevesebbre értékeli a mezőgazdaság jelentőségét. A mezőgazdaságot valóban könnyen alárendelik a közgazdaság egyéb területein mutatkozó közvetlen érdekek uralmának. Azokban az országokban is, amelyek most kísérleteznek növekedésük és gazdasági önállóságuk folyamatának megindításával.

Elődünk, XXIII. János, aki „Mater et Magiéira“ c. ericiklikájának egyik fejezetét éppen a földművelésnek szentelte, a következő szavakkal emelte

G3