Szolgálat 30. (1976)

Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde az élelmezési világkonferencia résztvevőihez

elvárt pozitív hatásokat. Nincs-e mindez közvetlen összefüggésben a termelés ingadozásával, mert inkább az elérendő nyereség kilátásai szabályozzák, mint az emberiség kielégítendő szükségletei? Az élelmiszerkészletek csökkenése, ami szintén aggodalmak forrása, részben bizonyára meghatározott kereskedelmi opoióknak tulajdonítható: ezek eredményeképpen nem marad tartalék váratlan, előre nem látott éhínségek áldozatainak. Általános élelmezési válság észlelhető, és fenyeget a súlyosbodása, közben pedig egyes vidékeken — amelyek különösen alkalmasak lennének bőséges termés és szükségtartalékok biztosítására — megdöbbentő mértékben csökkentik a művelhető területet! íme, micsoda ellentmondások előtt állunk: mindez jelzi a civilizáció heveny válságát. De azért, ha ezek a jelenségek a vigyázatlan cselekvés gyümölcsei, kell lenni lehetőségnek, hogy helyrehozzuk és visszájákra fordítsuk őket, föltéve, hogy a megkívánt bölcsességgel és bátorsággal járunk el.

Az imént emlékeztettünk arra, hogy minden ember életéhez szükséges bizonyos mennyiségű élelem. De a minőség kérdésének ugyanígy megvan a jelentősége. Ez ás a gazdasági életforma megválasztásától függ. És ebben különösképpen az iparilag legfejlettebb nemzetek érdekeltek. Fölmerül a kérdés: a környező légkör szennyeződésének veszedelmei között, a gyorsabban előállítható mesterséges pótlékok gyártásának esztelen divatjában hogy lehet okosan megmenteni az egészséges táplálkozást, amely nem fenyegeti súlyosan a fogyasztók, különösen a gyermekek és fiatalok egészségét? És milyen módon lehetne gátat vetni ugyanezeknek a nemzeteknek körében a túlzott fogyasztásnak, amelyet a kínálat gazdag bősége vált ki, de káros magukra az érdekeltekre nézve is, a többieket pedig megfosztja a szükségestől? A helyzet e téren is éberséget és bátorságot követel.

6. Más észrevételek azokra a segélyforrásokra vonatkoznak, amelyek segíthetnének a jelenlegi helyzeten. Mindenki egyetért abban, hogy a mező- gazdasági szektor sokoldalú és kölcsönös támogatása köztudottan elégtelen volt. Értekezletetek alkalmából nagyon pontosan kiszámították, milyen követelményekkel jár a fejlődő országok élelmiszertermelésének intenzív növelése, az élelmezés javítására irányuló politika és programok megszervezése, a világ élelmezési biztonságát megerősítő intézkedések alkalmazása. A számítások a következő tíz évre szólnak. A belőlük kikerekedett összeg kétségtelenül alaposan meghaladja az erőfeszítésnek azt a fokát, amelyben ma egyetértenek: de igen szerénynek bizonyul, ha összevetjük a gazdag országok nemzeti mérlegével, vagy a nemzetközi pénzforgalommal. Igaz, hogy egy friss válság módosította ezeknek a pénzeknek az elosztását, de nem csökkentette nagyságukat. Már 1964-ben, indiai utazásunk alkalmával felhívást intéztünk a nemzetekhez: létesítsenek különleges alapot azzal a rendeltetéssel, hogy döntően fellendítse az emberiség kedvezőtlenebb viszonyok között élő részének minden 'irányú fejlődését. Legyen ez hitelesen széleskörű elkötelezés eredménye, különösképpen pedig a fegyverkezési költsé62