Szolgálat 30. (1976)

Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde az élelmezési világkonferencia résztvevőihez

vállalt tevékenységgel“ (Beszéd a FAO-nak, 1970.nov.16). Éppen ilyen élet- színvonalat tartanak szem előtt jelentéseitek számadatai. Ezeknek eredményeként a növekvő emberiség megfelelő táplálása technikai szinten lehetséges, de jelentékeny erőfeszítést követel.

4. Úgy látszik, hogy a jelenlegi válság igazából elsősorban a civilizáció és a szolidaritás válsága. A civilizáció válsága, módszerválság, amely akkor mutatkozik, ha a társadalmi élet fejlődés szempontjából egyoldalú: csupán azt a társadalmi modellt veszi figyelembe, amely az ipari civilizáció típusába torkollik. Azaz módfelett bízik a tisztán technikai, gépies megoldásokban, és megfeledkezik az alapvető emberi értékekről. Ilyen válság nyilvánul meg, amikor csak a gazdasági siker keresését hangsúlyozzák, amely a nagy ipari haszonból származik, s következésképpen szinte teljesen mellőzik a mező- gazdaság területét, és elhanyagolják a magasabb emberi és lelki értékeket. A szolidaritás válságáról is van szó: ez fenntartja, néha fokozza az egyének, társadalmi csoportok és népek közti egyenlőtlenségeket. Szomorú eredménye ez annak (a dolog napról napra világosabb), hogy igen hiányos a készség a rendelkezésre álló készletek jobb elosztására, főleg a kedvezőtlenebb viszonyok közt lévő országok és az emberiség ama csoportjai között, amelyek még alapvetően primitív földművelésből élnek.

így érünk el a jelenlegi helyzet paradoxonéhoz: Az emberiség jobban urává lett a mindenséginek, mint valaha, és alkalmas eszközökkel is rendelkezik, hogy teljes mértékben kiaknázza kincseit. Nem állhatnak-e szinte megbénulva maguk az említett eszközök kisajátítói is az előtt a képtelen helyzet előtt, hogy néhány gazdag eltűri annyi más állandó nyomorúságát? hogy egyes népek bőven és változatosan táplálkoznak, s kielégítőnek tartják az összes többinek jutó létminimumot? hogy az emberi értelem ugyan sok súlyos beteget tud megmenteni a rá váró sorstól, de fölmenti magát attól a kötelességtől, hogy biztosítsa az emberiség legsebezhetőbb népeinek megfelelő táplálkozását?

5. Nem juthattunk volna ilyen helyzetbe súlyos tájékozódási hibák nélkül, még ha olykor talán csak hanyagságból vagy mulasztásból követtük is el őket. Ideje, nagy ideje fölfedezni, hol alakultak át mechanizmusaink, hol kell kiigazítanunk, vagy inkább gyökerestül megváltoztatnunk a helyzetet. Mert a leghatározottabban biztosítani kell mindenki jogát, hogy „éhsége szerint egyék", kora és munkája sajátos kívánalmai szerint. E jog alapja a föld minden javának elsődleges rendeltetése: általános használatra és minden ember fenntartására valók, minden egyéni kisajátítást megelőzően. Krisztus éppen ennek a jognak tiszteletét tette meg minden emberi élet megítélésének alapjául (vö. Mt 25,31 kk). Már most ha megvizsgáljuk a kérdéses adatokat, közvetlenül kínálkozik néhány megállapítás. A jelenlegi rendezetlenség egyik legnyilvánvalóbb oka az élelmiszerek és az előállításukhoz szükséges anyagok árának emelése. Ez a helyzet például a műtrágya esetében; talán ennek magas ára és ritka volta gyengíti az ún. „zöld forradalonrf-tól joggal

61