Szolgálat 30. (1976)

Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde az élelmezési világkonferencia résztvevőihez

AZ EGYHÁZ SZAVA

VI. PÁL PÁPA BESZÉDE AZ ÉLELMEZÉSI VILÁGKONFERENCIA RÉSZTVEVŐIHEZ

1974. november 9.

örömmel üdvözlünk benneteket, az élelmezési világkonferencia résztvevőit, amely ezekben a napokban az ENSZ rendezésében Rómában ülésezik. Kell-e mondanunk, hogy élénken osztozunk aggodalmaitokban? Nem az-e küldetésünk, hogy folytassuk, kiterjesszük az isteni Mester tanítását és cselekvését? Amikor ő látta kiéhezett tömeget, erre a megindító felkiáltásra fakadt: „Szánom a tömeget, mert . . . nincs mit enniök. Éhesen nem akarom elbocsátani őket, nehogy az úton kidőljenek“ (Mt 15,32).

1. Az utóbbi évek folyamán a „Populorum Progressio“ enciklikánkban leírt helyzet még aggasztóbb méreteket öltött, és még sokkal időszerűbb lett akkori kijelentésünk: „Senki sem tagadhatja, hogy ma egész világrészeken számtalan férfit és nőt kínoz az éhség, számtalan a rosszul táplált gyermek, úgyannyira, hogy sokan zsenge korban meghalnak, mások pedig fizikai növekedésükben és szellemi fejlődésükben visszamaradnak, és így egész vidékeknek a legmélyebb lealacsonyodás a sorsa“ (45). Az értekezleteteken készült dokumentáció leírja az éhség és elégtelen táplálkozás különböző megjelenéseit, fölfedi okait, és próbálja előre látni következményeit, statisztikák, piackutatás, termelési és fogyasztási mutatószámok segítségével. Minthogy ezek a közlések hűségesek és pontosak, a drámai ékesszólás erejével rendelkeznek. Hát még mit mondjunk, amikor a tények talaján kerülünk érintkezésbe az általuk fölfedett valósággal? Néhány közelmúlt, különféle természetű katasztrófa — szárazság, árvizek, háborúk — nyomban az élelemhiány fájdalmas eseteit hozta létre. Kevésbé látványos, de ugyanilyen kínos formában tárul mindenki szeme elé a gazdaságilag gyengébb társadalmi osztályok nehéz helyzete. Ennek okai: az élelmiszerek drágulása, ami szűkösségük jele, és a nemzetközi élelmiszersegélyek mindennap érezhetőbb csökkenése, — pedig ezek a legutolsó háború után nagyon hozzájárultak ahhoz, hogy a népek újra kezdhessék életüket és haladni tudjanak.

Az élelmiszerhiány következményei időben messzehatók és néha kiszámíthatatlanok; súlyosak a jövő nemzedékre nézve, és olyan környezeti és egészségügyi veszélyekkel járnak, amelyek még a betegségnél is mélyebb sebeket vágnak a lakosság életében. Igazán fájdalmas, hogy ilyen megállapításra kell jutnunk, és sajnos el kell ismernünk, hogy az emberi társadalom ez idő szerint képtelennek látszik az éhség leküzdésére a világban, jóllehet példátlan haladást ért el a termelés minden területén, a talajjavítás59