Szolgálat 30. (1976)

Tanulmányok - Puskely Mária: Ann Elisabeth Seton

hálás. A növekvő új testvérek egyre nagyobb teret követelnek a családban és egyre több időt, szeretetet az anyától. A két legnagyobb magányosnak, elhagyatottnak érzi magát, hiszen apjukat is csak ritkán látják. Betty már segít kis testvérei körül, de szívesen vonul félre: olvasni, szórakozni, gon­dolkodni, imádkozni. „Mostohaanyám nagy szeretettel tanította meg nekem a 22. zsoltárt: ,Az Úr az én pásztorom, az Úr vezet engem ... Ha a halál árnyékában járok is, nem félek a gonosztól, mert Ö velem van' — egész életemben ez volt kedves zsoltárom.“ Szeret elbarangolni, magányosan sétál­ni. Leül egy fatönkre, kezében a Bibliával vagy Milton és Thompson költe­ményeivel. „Minden kis virágszirom, állat vagy rovar, a felhők árnyéka vagy az integető fák: istenre emlékeztettek és az égre . . . Csodáltam a felhő­ket. Boldog voltam, amikor egyedül sétálhattam a folyóparton, kagylókat gyűjtöttem és hallgattam zúgásukat ... és megint Istenre és az égre gon­doltam.“ Legszívesebben azonban a Bibliát forgatja; a szentírási szövege­ken bontakozik ki és érik be lelki élete. A kamaszkorba forduló gyermek az ima atmoszférájában él; ekkor oldódik fel magánya (apja ismét Angliában): „Isten atyám volt és mindenem. Imádkoztam, himnuszokat énekeltem, ne­vettem, sírtam, és magamban ezt mondogattam: mennyire túlemelt Ö min­den szomorúságon! Aztán letelepedtem, hogy élvezzem a lelkemet beborító égi békét; biztos vagyok abban, hogy ilyenkor két óra alatt tíz évet nőttem a lelki életben.“ 1788-ban már nagylányosan fésülködik, szívesen elfogad meghívásokat, kiválóan táncol. Az élénk természetű, ragyogó fekete szemű fiatal lányt szí­vesen fogadják a New York-i jobb körökben. 1790-ben nővére férjhez megy, Elisabeth is a párját keresi. A nagy szerelem nem sokat várat magára. Meg­ismerkedik az akkori társadalom egyik legtehetősebb családjának fiával, Wil­liam Megee Setonnal. Bayley doktor nem szívesen látja a fellobbanó szerel­met: a Seton-családban már több tüdőbeteget ismert. De a fiatalok szerelme legyőzi aggodalmait: New York első episzkopális püspöke előtt kötnek házas­ságot 1794.jan.25-én. Betty alig 20, William 25 éves. A fiatal férj apja ven­dégszerető házába viszi feleségét, csak ősszel költöznek saját otthonukba a Wall Streetre. Elisabeth első gyermekét várja: „Saját otthonom húsz éves koromban — a világ — és az ég is — egészen lehetetlen! Minden pillanato­mat ez a félelem árnyékolta be: .Istenem, ha ennek örülök, elvesztelek té­ged'.“ Még nem látja világosan, hogy ha jól éli azt az életet, amelyre Isten hívta, Ö mindig mellette van. 1795.máj.3-án megszületik első gyermeke; nagyapja a Szentháromság-temp­lomban az Ann Mary névre kereszteli. Dr. Bayley gyakran meglátogatja őket. Az ő éles szeme veszi észre először William betegségét. Elisabeth a rá jel­lemző valóságérzékkel néz szembe a ténnyel; az aggodalom arra készteti, hogy állandóan Isten felé tekintsen. Kislánya is megbetegszik, a fiatal anya rettenetes heteket él át. 1796.nov.24-én megszületik második gyermeke. Öt is nagyapja kereszteli karácsonyeste: a William nevet kapja. Augusztusban at­4 49

Next

/
Thumbnails
Contents