Szolgálat 30. (1976)

Tanulmányok - Zichy Aladár: Döntő kérdések

és a hatvanas évek függetlenségi mozgalma, s bármily igaz legyen is az újonnan függetlenedett államok öntudata a nemzetközi konferenciákon, nincs olyan harmadik világbeli politikus, aki ne lenne a gazdasági függőség tudatában. Ugyanakkor a fejlődő országok egyre tisztábban látják azt is, hogy nyersanyagaik az ipari birodalmak működésének és jólétének előfeltétele. Ez végeredményben a gazdagok függőségét jelentené, ha ... ha nem a gazdagok írnák elő a vásár föltételeit. Az ilyen kényszercserék után a szegény országoknak természetesen keserű a szájíze.

Megjegyzendő ebben az összefüggésben, hogy két éve az olajtermelő országok összefogtak és kivívták a nyersanyagszállító országok első komoly győzelmét. Megemelték a nyersolaj és termékei árát. Sok közgazdász véleménye szerint ez történelmi fordulópont volt. Kérdés viszont, mennyiben vált ez eddig a harmadik világ szegényeinek javára.

A világkereskedelem problémáival egyébként az Egyesült Nemzetek már három külön konferencián foglalkoztak (UNCTAD I Genfben, UNCTAD II New Delhiben, UNCTAD III Chile fővárosában, Santiagóban) és a negyedik konferencia most zajlik Nairobiiban. Sajnos, az eddigi tárgyalások azt mutatták, hogy a gazdag országok épp azokban a pontokban nem hajlandók engedményekre, amelyekre a fejlődő országoknak legnagyobb szükségük lenne.

Nem fordítottunk eddig még figyelmet a fönt említett kis történet egy nem mellékes mozzanatára. A hernyókat kiirtották az igazgató ültetvényéről, de a szomszédéról nem. Ki magyarázza majd meg a hernyóknak, hol a határ az igazgató földje és a törpebirtok között? Garantáltan senki. Se az idei hernyóknak, se a jövőre kikelő petéknek. A jó igazgató számításában ott a hiba, hogy elfelejtette vagy szándékosan ignorálta az összetartozás, a kölcsönös függőség tényét és annak minden következményét. Félő, hogy ez így van a gazdagabb világ esetében is.

Az egyetlen szemszög

Visszaérkeztünk kiindulópontunkhoz. A mezőgazdasági kutatóintézet tehetős vezetője és a szomszéd szegény törpebirtokos földje között nincs határ. A szegény és a gazdag országok között sincs. A hernyók nem tisztelik a fölségjeleket. A légkör, az édesvizek, a tenger szennyeződése sem, a hongkongi nátha sem, az ismeretkeresés sem, a célszerű kereskedelem sem, a népek elégedetlensége még kevésbé. A gyűlölet sem, a szeretet sem. Egy bolygónk van, s ha azt egy eszeveszett fölrobbantja, akkor hontalanná válik a többi három milliárd is. Egy bolygónk van, s azon addig nem lesz béke, amíg meg nem tanulunk őszintén és önzetlenül osztozkodni.

Múlt szeptemberben összegyűlt New Yorkban az ENSZ hetedik rendkívüli közgyűlése, hogy megfogalmazza egy új gazdasági világrend alapelveit. De megegyezni nem tudott. Elméletben belátjuk, hogy a gazdagok segítsége elengedhetetlen, de gyakorlatban épp az elmúlt három • hónapban hagytuk az

41