Szolgálat 30. (1976)

Tanulmányok - Zichy Aladár: Döntő kérdések

hogy az orvostudomány szerint Földünk három emberéből kettő nagyon egészségtelenül él, tehát kétszeresen van kitéve mindenféle betegségnek, teljesítőképessége állandó jelleggel csökkent, s rövidebb élettartammal számolhat. Akinek ez mindegy, az kimondta a halálos ítéletet a kis Kovács felett. Nem látványos kivégzést, hanem dicstelen elsorvadást vagy ki sem fejlődést.

Bolygónk öntudatát csak személytelenül érintik az ilyen hírek. Tavaly, tavalyelőtt éhínség Etiópiában és Szomáliában, a Szahel országaiban. Éhínség Indiában, Bangladeshben — szinte már megszoktuk. Az ilyen összefüggésekben a ruházkodás és a lakás problémáiról már nem is beszélünk. Ezek kevésbé komoly nehézségek. Igaz, a szegény országok nagy része melegebb égövekben fekszik, s csak kevesen tudják, hogy Afrika szívében is sokszor fagy, s hogy ezeket a sorokat a Tanganyika tó partján hosszú farmernadrágban és flanell ingben írom, mert errefelé most éppen igen hűvös van.

Hogy nem az én személyes aggodalmam túlzott, azt az a tény bizonyítja, hogy jövő hónapban nyílik meg az Egyesült Nemzetek konferenciája Kanadában, Vancouverben a „habitat“, az emberi hajlék kérdéseiről. Ennek a konferenciának témája nemcsak Európa és Észak-Amerika nagyvárosainak elza- josodása, elszennyeződése, hanem a harmadik világ számtalan Babilonjának hihetetlen nyomornegyedei — ahol egy jógyomrú európai turista sem képes megúszni hányinger nélkül — és a földműves és nomád milliók pénz-, tudás- és eszköznélkülisége is.

Ami a táplálkozást illeti, az Egyesült Nemzetek konferenciája már mögöttünk van, és fehér holló számba mentek azok a küldöttek, akik derűlátóan hagyták el Rómát, az örök várost, a konferencia szinhelyét.

Foglaljuk össze, miről van szó! Földünk kétharmada a létminimum körül vagy az alatt él. Vegetál. A vegetáció ex definitione a kiszolgáltatottság, a sebezhetőség állapota. A szegények egyik napról a másikra élnek. Ha minden jól megy. Ha nem megy, nem élnek. — Hogyan fér ez a tény össze a Teremtő parancsával: „Hajtsd uralmad alá a Földet"? — Sehogysem. Nem jutottunk még el arra a szintre, hogy biztonságban vegetálhassunk, tehát legalább puszta fizikai létünket biztosíthassuk. Mikor fogunk eljutni oda, hogy szellemiekkel, a sajátosan emberivel foglalkozzunk?

Távol álljon tőlem azt állítani, hogy a harmadik világ kizárólag fizikai jólétének biztosításával van elfoglalva. De tény, hogy idejét főként erre kénytelen fordítani. Már pedig a kultúrtörténészek szerint kultúra csak ott keletkezik, ahol a természet kihívása harcra kényszeríti ugyan az embert (tehát az ember nem lustul el), de ez a kihívás nem túl erős, úgyhogy az ember képes kicsikarni a természetből a szükségeset, s emellett ideje marad a játékra. Szabadidővel kell rendelkezni. A közgazdászok pedig azt állítják, hogy a minőségi fejlődéshez valahol egy ugrásra van szükség, egy bizonyos anyagi, szellemi, időbeli tőkére, amelynek befektetése a sokszoros kamat előfeltétele. Valahogy így: a kapával meg kell keresni nemcsak a mindennapi

37