Szolgálat 30. (1976)
Tanulmányok - Zichy Aladár: Döntő kérdések
Szegénynek lenni egyszerűen szólva annyi, mint hiányt érezni. Ez természetesen nagyon viszonylagos. Megeshetik, hogy szegénynek érezzük magunkat csupán azért, mert összehasonlítva lehetőségeinket a szomszéd lehetőségeivel előnytelen helyzetben látjuk magunkat. Ennek az ellenkezője is megeshet. Nyomorunknak, betegségünknek tudatában sem vagyunk. Felvetődik a kérdés: mennyire szegénység a harmadik világ — a szegény világ — szegénysége? A szegénység mérése bonyolult dolog. Főképp mert intenzitása sokszor nem is a fizikai, tehát könnyen mérhető, hanem az érzéki és a szellemi térben tükröződik. A legismertebb eredmények a közgazdászok termelési, jövedelmi és fogyasztási statisztikái, amelyek mellőzik ugyan az érzéki-szellemi szempontokat, de a helyzet komolyságának jellemzésére alkalmasak. Ezekből a kimutatásokból tudjuk, hogy az egy főre eső nemzeti termelés (GNP) Hollandiában vagy Új-Zélandban negyvenszer, ötvenszer annyi, mint a világ oly különböző sarkaiban, mint Haiti, Nigéria, Nepal és Ruanda. Megtudjuk továbbá, hogy az évi egy főre eső nemzeti jövedelem némely országban nem haladja meg az ötven dollárt sem. Ez egy dollár heted része naponta. S valóban személyesen ismerek olyan állami cigarettagyárat, ahol a munkások napi keresete hét cent. Egy másik országban az állami útkaparók 25 pénzegységért dolgoznak, ami öt helyben termelt tojás árának felel meg. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanezen országban a törvény által előírt minimális napi munkabér 40 pénzegység.) Első megállapításunk tehát, hogy világszerte vannak szegény, sőt úgy látszik, nagyon szegény országok. Tovább jutunk egy lépéssel, ha az ember anyagi szükségleteiből indulunk ki. Anélkül, hogy részletekbe merülnénk, megjegyezhetjük, hogy az átlagember napi szükséglete kb. 3000 kalória. A harmadik világban az átlagembernek nem jut több, mint 2000. Az átlagos proteinszükséglet (növényi és állati együttvéve) napi 70 gramm. Míg Európa és Észak-Amerika 100-at fogyaszt, a harmadik világ 50mél többet nem tud biztosítani magának. E számok alapján, ha itt nagyon hozzávetőlegesen idéztük is őket, érzékelhetjük, hogy mit jelent testileg a szegénység. Kovács József fia beteg. Az orvos azt mondja, azért, mert szülei rosszul táplálják. Napi 70 g protein helyett csak 60-at kap. A Kovács-gyereket tisztességesen kellene etetni, mert így nem fogja megérni a 12. születésnapját. De Kovácsék a marhavész óta igen szegények, s ahogy ma nincs 70 g protein, úgy holnap sem lesz. Segít a szomszéd, a falu? Ha nem, a kis Kovács halálra van ítélve. Nem kötélre, nem is villanyszékre, csak éhhalálra. Persze ezt nem így nevezzük. Betegecske volt szegény ... No de a Kis Pista is beteg, meg a Nagy Sanyi is, a faluban jóformán mindenki. Akkor ki segítsen?! Értjük már? Amikor a statisztika azt állítja, hogy a harmadik világ naponta 20 g proteinnal kevesebbel rendelkezik a szükségesnél, akkor ez azt jelenti, Mit jelent a szegénység? 36
