Szolgálat 30. (1976)

Tanulmányok - Francois Russo: A szegénység a mai gazdasági és társadalmi átalakulás szemszögéből

Ez a szemlélet egyáltalán nem a modern lelkiség találmánya. Az Egyház állandó tanításáról van szó. De régebben kevés figyelmet szenteltek neki. A vezető osztályok, különösen a reneszánsz idején és a 17-18. században, visszaéltek gazdagságukkal. Ez súlyos rendellenességekre vezetett, ami viszont arra ösztökélte a hitszónokokat, hogy erőteljesen hangsúlyozzák a földi javak használatának veszélyeit. Az Ilyen buzdítás bizonyos mértékig ma is időszerű, de a hangnem, az egyoldalúság nehezen teszi használhatóvá a mai ember számára. A technikai fejlődéstől felkínált sokféle termékben, megdöbbentő lehetőségben mi mindenekfölött a kibontakozás jogos eszközét látjuk. Segítségükkel messzemenően megszabadulunk kínos feladatoktól, s meg tudjuk valósítani az embervoltunkba írt vágyakat, képességeket. Amit azelőtt talán helytelen fényűzés gyanánt ítéltek el, azt ma gyakran a természeti javak nagyon is ésszerű használatának tartjuk. Az a rendeltetésük, hogy a lehető legtöbb embernek az életét ne csak hasznossá, hanem széppé is tegyék.

Ennek az optimista szemléletnek nagy helyet kell elfoglalnia a szegénység keresztény felfogásában: úgy kell felhasználnunk a javakat, ahogyan Isten elvárja. Mindamellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk a jóléti társadalom veszélyeit sem.

Az ilyen civilizáció lényeges lelki veszélye a rendelkezésre álló javak bőségében és minőségében áll. Az eddiginél sokkal jobban elbűvöl és foglyul ejt a sok különféle felkínált lehetőség, amihez hasonlóról sokáig még csak nem is álmodhattunk. Ilyen körülmények között nem könnyű mértékkel élni velük. Csakugyan: világunkon uralkodik a nyereségvágy, a minél nagyobb kereset mohó szomja. Ennek érdekében folyvást többet és többet termelnek. A keresztények sem mentek teljesen ezektől az eltévelyedésektől. Ha nincs bennük igazán realista, „elkötelezett" lelkűiét — és sokszor nem is állítják ezt elég bátran eléjük —, nagyon is könnyen sodródnak az árral. Általában ugyan őrizkedni tudnak a szegénység szellemével egyenesen ellenkező magatartástól: attól, hogy beleragadjanak a javakba. Azonban lelkűk túlterheltségben szenved. Annyi az ügy, annyi az elfoglaltság, hogy nincs már meg bennük az a készség, az a belső figyelem, az a nyitottság, az a béke, ami mind a szegénység valódi szellemének gyümölcse.

Emberméltóság és szegénység

A mai civilizáció nemcsak anyagiakban bocsát többet az ember rendelkezésére. Több függetlenséget, több önállóságot is törekszik biztosítani számára. A ma embere nem akar többé gyámság alatt maradni, még ha anyagi helyzete szerény is. Mindenestül maga kíván rendelkezni önmagával, maga óhajt sorsának kovácsa lenni. Ez alapjában véve jogos követelés, — föltéve, hogy nem válik teremtményi, lényegi függésünk tagadásává Teremtő Istenünk előtt, és nem veszi semmibe a társadalmi rend követelményeit. Az Egyház sokszor hangoztatta, hogy a tekintély gyakorlása közben mindig

31